MúzeumDigitár

Close

Search museums

Close

Search collections

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Kereskedelemtörténeti dokumentációs gyűjtemény (KD) [KD_1971.820.1_1]

Vidoni Szalámi és Hentesárugyár Debrecen számolócédula

Vidoni Szalámi és Hentesárugyár Debrecen számolócédula (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-SA)
Provenance/Rights: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (CC BY-NC-SA)

Description

Vidoni Szalámi és Hentesárugyár Debrecen számolócédulája. A színes képen három rúd szalámi látható.
"A gyárat az Észak-Itáliából megélhetési nehézségek miatt érkezett Vidoni fivérek 1886-ban alapították. Azért Debrecent választották, mert ezen a környéken akkoriban nagyon sok sertést, főleg mangalicát tartottak, így mindig bőségesen rendelkezésre állt jó minőségű alapanyag. A gyártást egy Cegléd utcai kisebb üzemben kezdték, de termékeik csakhamar olyan népszerűek lettek, hogy ott már nem fértek el. Ekkor vásárolták meg a Domb és Monti ezredes utca közötti keskeny, hosszú területet, ahol 1904-ben nyitottak. A legjobb időkben 130-150 olasz és magyar idénymunkást foglalkoztattak. (A szakmunkások olaszok voltak.) A gyártás idényjellegű volt, október végén, november elején kezdődött és március 15-éig tartott. Nyáron csak 15-en dolgoztak.
A külföldi munkásoknak fűtött munkásszállót biztosítottak. Mindenki egészen jól keresett, de a lírában fizetett olasz dolgozók bére nem volt nyilvános. A gyár saját korában a Pick és a Hertz mögött Magyarország harmadik legnagyobb szalámigyára volt, a magyar piac 20 százalékát uralta. Jelentős exporttevékenységet is folytattak, Törökországba, az USA-ba és Kínába is szállítottak. A titkos recept alapján készülő szalámin kívül 23 másféle terméket is készítettek. A szalámi címkéjén a 30-as évektől a kék-sárga debreceni színek és a város címere is megjelentek.
Az első világháború után ismét fellendült az üzem olyannyira, hogy Ausztriában, Bécs mellett is gyárat alapítottak, ahová Debrecenből szállították a húst. A Vidoni család fontos szerepet töltött be a debreceni közéletben, elismert és közismert emberek voltak.
A II. világháború alatt többször is leállt a termelés. Debrecen bombázása során a gyár egynegyede megsemmisült, majd a szovjet csapatok megérkezése után nekik kellett termelni. A károk helyrehozására a Vidoniak előbb saját birtokaik jövedelmét fordították, majd sör- és borkereskedésbe kezdtek. Később hiteleket igyekeztek felvenni. Amikor a Magyar Általános Hitelbanktól nagyobb összeget kaptak volna, a bankot hirtelen államosították.
1948-ban a gyárat először államosították, bár pár hónappal később a tulajdonosok visszakapták, mivel külföldi, olasz állampolgárok voltak. A gyártás azonban mégsem indulhatott el. Végül 1950-ben végleg bezárták, a tulajdonosok elhagyták az országot. A Domb utcai épületből ruhagyár lett, ahol egészen a rendszerváltásig folyt a termelés. A húsüzem gépeit az állami Debreceni Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat „örökölte meg”.
A házban manapság egyebek mellett fitneszterem, papírbolt és szórakozóhelyek működnek."
(Hajdú-Bihari Napló)

Material/Technique

papír / színes nyomat

Measurements

15 cm x 6 cm

Issued ...
... Who:
... When
... Where

Keywords

Object from: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum országos szakmúzeum, melynek gyűjtőköre kiterjed a hazai kereskedelem (kis- és ...

[Last update: 2019/04/30]

Usage and citation

Cite this page
The textual information presented here is free for non-commercial usage if the source is named. (Creative Commons Lizenz 3.0, by-nc-sa) Please name as source not only the internet representation but also the name of the museum.
Rights for the images are shown below the large images (which are accessible by clicking on the smaller images). If nothing different is mentioned there the same regulation as for textual information applies.
Any commercial usage of text or image demands communication with the museum.