festő, zeneszerző
Édesapja építészmérnök, édesanyja muzsikus volt. Gyermekkorát Erdélyben töltötte, a középiskolát pedig Budapesten végezte. 1923-tól a berlini Zeneakadémián tanult, de már ekkor foglalkozott festészettel is. 1925-1927 között Párizsban folytatta zenei tanulmányait, ahol Nadia Boulanger növendéke volt. Eközben geometrikus absztrakt kollázsokat készített. Rövid időre visszatérve Berlinbe, létrehozta zenei szobrát, J. S. Bach Esz-moll fúgáját (1928). 1929-ben végleg Párizsban, a Montparnasse-negyedben telepedett le. A háború előtt elsősorban zeneszerzőként volt ismert (több kamarazenei darabját is előadták), még legközelebbi barátai közül is csak kevesen tudtak képzőművészeti tevékenységéről. Első bemutatkozását 1946-ben a Colette Allendy Galériában, több egyéni és csoportos kiállítás követte. A 30-as évek rövid szürrealista korszakát kivéve (Emil Jannings, 1932, Bon pour la santé, 1934), mindvégig geometrikus absztrakt kompozíciókat alkotott, és bár nem volt tagja a muzikalisták csoportjának, művészi törekvéseiben közel állt hozzájuk.
(Forrás: https://artportal.hu/lexikon-muvesz/nouveau-henri-912/)
hu
