Gschwindt Mihály által alapított likőr és szeszgyár, Budapesten. Családja Győrből költözött Budapestre, az 1840-es években. Édesapja dohánykereskedést nyitott itt, ahol a cégér szerint magyar gyártmányú szivart árultak. A szivart spanyolok hozták a 16. században hozták Európába, Amerikából. 854-ben Gschwindt Mihály megvált a dohánykereskedéstől. Megvásárolta Günther Pál gyárépületét az egykori Serfőző utca és Üllői út sarkán, ahol sörgyártásba kezdett, amit később ecet- és likőrgyártással egészített ki. Ez volt Budapest harmadik szeszgyára. Gschwindtnek többféle vállalkozásban is voltak egyébként érdekeltségei. Részt vett egy szénbánya alapításában is, így gyára olcsón jutott szénhez. Elnökségi tagja volt egy bőrgyári, egy bank és egy vasútépítő részvénytársaságnak, valamint igazgatósági tagja a Concordia Gőzmalomnak és a Részvény Sör vállalatnak. A vállalatot később Ernő nevű fia vette át, aki aki 1923-tól 1931-ig volt a Ferencvárosi Torna Club elnöke is volt. Ő volt az FTC második elnöke. Gschwindték a sörgyárban keletkezett melléktermékeket is hasznosítani tudták. 1869-ben a gyár területén fürdőt alapítottak. A melegvizet a szeszlepárlás során felforrósodott hűtővízből nyerték, amihez malátát kevertek, és így gyógyhatású kúrákat is biztosítottak a fürdőbe látogatóknak. Ezen kívül volt itt iszapfürdő, hideg- és melegvizes kúra, valamint fenyőfürdő is. Rendkívül népszerű hely volt, az 1880-as években már hetvenezer fő látogatta évente. Ez a mai Corvin mozi helyén állt. A gyár városrendezési okokból 1908-1910 között költözni kényszerült. A szesz- és élesztőgyártását Budafokon, likőrgyártását a IX. kerületi Ipar utcában folytatták, emellett pedig Nagykőrösön pálinkafőzdét létesítettek – ebből később konzervgyár lett. Emellett Kismartonban is volt egy üzemük. Élesztőgyárának utódja a ma Magyarország egyetlen élesztőgyára.
hu
