"II. Valdemár Valdemarsson vagy Győzedelmes Valdemár (dánul: Valdemr Sejr), (1170. június 28. – 1241. március 28.) dán király 1202-től haláláig.
I. Valdemár második fiaként született. A Norvégiával születése évében kötött békeszerződés szerint norvég hercegséget kapott, 1183-tól dán herceg, 1189-től Dux Daciae. 1202-ben gyermektelen bátyja halála után vita nélkül fogadták el Dánia királyának. Az új király merészen kihasználta a világhelyzet gyöngéit országa javára, és egyre jobban elfordul IV. Ottó német-római császártól. A Balti-tenger partvidékén már VI. Knut idején törekedtek dán kereskedelmi támaszpontok alapítására, ami hadjáratokhoz vezetett. Valdemár tehát 1205-ben elfoglalta Ösel és Dagö szigeteket, 1210-ben Poroszországot és Samlandot, 1217-ben pedig egy keresztes hadjáratban Estlandot (Észtországot)." - (hu.wikipedia.org 29.10.2019)
hu