Tárgy

században ehhez hasonló összetételű ötvözetet Kínából hoztak Európába és elnevezték pakfongnak. Németországban 1824-ben két gyár foglalkozott gyártásával: a berlini Henniger elnevezte újezüstnek (Neusilber), a schneebergi Ernst August Geitner doktor gyára pedig argentánnak. Nemsokára Ausztriában és Franciaországban is megkezdték a gyártását, s ott alpakkának, itt pedig maillechort-nak (első készítőjük Maillet és Chorier után) nevezték. Amikor a fémmel való bevonás az iparban elterjedt, az alpakkát ezüstözni kezdték, s az ezüsthöz megszólalásig hasonlító áruk megint más nevet kaptak, itthon khinczi ezüstnek nevezték, a franciák at fenidnek, mások Christofie-fémnek, argiroidnak, argirolitnak, argirofánnak, elektropatnak, perui ezüstnek, szimilargentnek stb. nevezik. Az alpakkának szép fehér színe a nikkeltől, nyújthatósága a réztől, olvadékonysága és olcsósága a cinktől függ. Általában 12-26% nikkelből, 50-66% rézből és 20-40% cinkből áll, néhány fajtája vasat, ólmot, ónt, ezüstöt és kadmiumot is tartalmaz." - (hu.wikipedia.org 15.02.2020)