A lipótmezei egykori elmegyógyintézet Ludwig Zettl (1821 —1891 ) osztrák építész által tervezett romantikus stílusú épülete. A Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda 1868. december 6-án nyitotta meg kapuit – kezdetben 300 beteggel, Schnirch Emil (1868 — 1884) igazgatása alatt. A tébolydák börtönszerű jellegének megszüntetése, a munkaterápia bevezetése az angol reformpszichiátria hatására már 1868-ban, az intézet megnyitásakor felmerült, de a porosz szigorhoz szokott német gyógyászti modellek csak nehezen és megkésve oldódtak. Az elmebetegek kényszer nélküli kezelésének óvatos módozatai az 1870-es évektől honosodtak meg, a kényszerzubbony alkalmazását Schnirch halála után, a következő igazgató, Niedermann Gyula tiltotta meg 1884-ben. Az intézményt 1898-ban Országos Elme- és Ideggyógyintézetre nevezték át, majd Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) néven működött 2007-es bezárásáig.
