Farkas Aladár a budapesti Iparrajziskolában tanult mintázni, majd azt követően a párizsi École des Beaux-Arts-on végezte tanulmányait. Az 1930-as évek második felében kapcsolatba került a francia munkásmozgalommal, később tagja lett a Francia Kommunista Pártnak is. 1940-ben, hazatérte után, folytatta agitatív tevékenységét és részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának újjászervezésében és vezetésében, azonban a második világháború alatt hadifogságba került. A háborút követően aktívan közreműködött az új, szovjet mintára kialakított művészeti intézményrendszer megszervezésében. Alkotómunkáját munkásmozgalmi tevékenysége erőteljesen befolyásolta, műveinek témája aktuális társadalmi és politikai helyzetekre reflektál. Művészi szemléletét munkás származása, politikai beállítottsága, valamint a mindenkori elnyomott rétegek felé irányuló szolidaritása határozta meg. Munkáit 1945 után a szocialista realista felfogás jellemezte. Az erős pártelvű gondolkodásról tanúskodó, munkásőrt ábrázoló kisplasztikája is realista szemléletmódban készült és egy adott társadalmi jelenséget tematizál. A Munkásőrség ugyanis, melynek a művész maga is tagja volt, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően közvetlenül a pártirányítás alatt álló félkatonai szervezetként jött létre. Az idős munkásőrt uniformisban, kézben fegyverrel megjelenítő munka kortörténeti dokumentációnak tekinthető.
