Amfora kártyanaptár 1980
Tartalomhoz a forma: Amfora Ez volt az egyik legismertebb reklámszlogen az 1980-as években. A TV-ben is sokszor elhangzott.
A 2005-ben bezárt Parádsasvári Üveggyár hazánk egyik legrégebbi, a közel 300 évével szinte már történelmi jelentőséggel bíró gyára volt. Kezdete egészen a 18. század elejére vezethető vissza.
A gyár elődjét 1708-ban, 307 esztendővel ezelőtt alapította meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem Parádóhután, a mostani helyétől kilométerekkel arrébb, ami két évre rá, 1710-ben már meg is épül. A kezdetekkor az üveggyártás fatüzeléssel működött, és ahogy az erdő fokozatosan „elfogyott” a gyár körül, úgy telepítették egyre odébb, mivel az akkori gazdasági számítások alapján kifizetődőbb volt az üzemet áttelepíteni, mint a tüzeléshez szükséges fát odaszállítani. Így került ezután az üzem Szuhahutára, Ötházhutára, aztán Fiskálihutára, majd pedig 1767-ben a végleges helyére: Parádsasvárra.
Az elkövetkezendő években fellendült az ipar, fejlődésnek indult az üveggyártás, és ahogy az emberek egyre jobban kitanulták a mesterséget és minőségi termékeket állítottak elő, úgy lett a parádi üveg egyre népszerűbb. A gyár termelésének fellendülését és többszöri bővítését ugyanakkor a hírűvé vált parádi gyógyvíz palackozása is befolyásolta. 1867 után már évente 3,6 millió palack hagyta el az üzemet!
A 20 század első évtizedeit kisebb megingásokkal átvészelte a gyár, de a második világégés már nyomot hagyott a történetében: a világháború kitörése után sorban szűntek meg a külföldi megrendelések, de a termelést ennek ellenére nem csökkentették. Megrendelések hiányában a gyár működését végül 1948. október 10-én beszüntették. Három évvel a leállás után a nagy keresletre való tekintettel, - hiszen a parádi üveg hírneve és minősége nem kopott meg - gyárat 1951-ben újra üzembe helyezték.
1961-ben a sikeres ólomkristály kísérletek eredményeképpen megindult a kehelyszériák és díszműáruk sorozatgyártása és azok nyugati exportja. A gyár specialitása a színes ólomkristály díszüveg volt, amely igen népszerűvé vált a megrendelők számára.
Az 1970-es években a parádi üveg a csúcson volt. Megrendelések tömkelegét bonyolították le, a gyár a teljesítőképessége határát súrolta, ontotta magából a szebbnél szebb alkotásokat. A színes dísztárgyak is megjelentek a termelési skálán, a tálak, virágkosarak, hamutartók kedvelt díszei lettek a modern lakásoknak.
Ebben az időszakban a már világszínvonalon működő üzem bármely külföldi gyárral fel tudta venni a versenyt. Termékei külföldi luxusszállodákban, kastélyokban díszelegnek, de egyes információk szerint még a Vatikánban is lehet látni parádi üveget.
A fénykorában 600 főt foglalkoztató gyár a rendszerváltozás után, a privatizáció idején többszöri tulajdonosváltáson átesve, fokozatosan leépült: előbb a külföldi piacokat veszítette el a kedvelt ólomüveg gyártás leállításával, majd a belföldi vevők nagy része is inkább az olcsóbb, túlnyomórészt kínai termékeket részesítette előnyben. A termelés folyamatosan csökkent. Végül a történelmi jelentőségű gyár nem érhette meg a 300. évét:
2005-ben, 297 évesen zárt be. A 300. évfordulója sem telt ünnepi módon: 2007-2008-ban elkezdték leszerelni a berendezéseket, elbontani az épületeket. Mára már csak az épületek egy része maradt meg. A mostani hírek szerint már az egész gyárat lebontották és lehet, hogy piactér kerül a helyére.
A lila alapszínű kártya fotóján szép, csiszolt kristálypoharak, likőrös üveg és tányér látható, az üvegbe és az egyik pohárba valamilyen, feltehetően szeszesitalt töltöttek. Előttük őszi lombbal dekorálták az asztalt. A bal alsó sarokban az AMFORA emblémája, egy stilizált pohár rajza, a jobb alsóban pedig az üvegneműt előállító cég emblémája: PARÁD GLASS MADE IN HUNGARY látszik.
A kép jelzetlen.
