Itáliai tanulmányútjáról hazatérve Aba-Novák a sokszínű népi élet mozgalmas eseményeiben (vásárok, búcsúk, mulatságok stb.) találta meg festészetének legösztönzőbb motívumait. Ezek mindvégig meghatározták érett korszakának témavilágát, s egyik elsődleges forrásuk azok az emlékezetes élmények voltak, melyeket Szolnokon és környékén szerzett, ahová az 1930-as évek elejétől nyaranta rendszeresen visszajárt. A falusi típusfiguráktól nyüzsgő lacikonyha e korszak gyakran visszatérő tárgya, amelynek jellemző feldolgozását nyújtja az itt látható festmény. Szürke, nyitott, hevenyészett kulisszához hasonló ponyva alatt, kék asztal körül fejkendős asszonyok és kalapos férfiak élénken diskuráló csoportja tömörül. A közvetlen előtérben piros csíkos fehér asztalon poharak, palackok, tányér, korsó és szódásüvegek rendezetten is rendezetlen hatást keltő csendélete, mellette a lacikonyha sütödéje. A háttérben balra egy magában álló épület, kápolna vagy templom részlete tűnik fel, a távlatot lezáró gyakori elem Aba-Novák ilyen típusú művein. A bravúros rajztudással előadott, a fekete-fehér-szürke diszkrét viszonylataiból kiharsanó színkontrasztokkal vitalizált jelenet számos élesen megragadott, találóan egymáshoz rendelt beszédes gesztusból fűződik össze egyetlen dekoratív egésszé, jól tükrözve a nagyméretű falképeiről is híres festő epikus alkatát, bőséggel áradó mesélői vénáját, amely ízig-vérig modern szellemű, expresszív festői nyelven nyilvánul meg.
