A lóverseny gondolata a magyar polgárosodáshoz kötődik. A lótenyésztés és versenyeztetés legfőbb hazai kezdeményezője, Széchenyi István gróf és köre a magyar gazdasági fellendülés egyik eszközént tekintett az intézményesített lóversenyzésre, amelyet hosszas előkészületeket követően, Bécstől egy évvel elmaradva, 1827-ben indítottak el. A Pest városától bérbe vett legelőn, a mai Illatos út-Mester utca – Gyáli út– Könyves Kálmán körút között elterülő versenypályán már az első versenynapon, 1827. június 6-án ideiglenes lelátó is várta a mintegy 15 ezer érdeklődőt. A litográfia az első futamot, az úgynevezett vegyes futást ábrázolja, amelyen bármely magyarországi ló és lovas indulhatott. Az arisztokraták jól ápolt, pazarul felszerelt lovain ülő, főként angol zsokék együtt lovagoltak az ország különböző régióiból érkezett, különböző nemzetiségű csikósokkal és a lovaikat szőrén megülő parasztlegényekkel. Johann Erdmann Gottlieb Prestel német, elsősorban lóábrázolásra szakosodott tájképfestő volt, pályájának korai szakaszában Clarot Sándorral dolgozott együtt. Több alkalommal örökítették meg Sándor Móric gróf lovas bravúrjait.
