Undi Mariska művészeti képzést a budapesti Mintarajziskolában kezdte, később Londonban és Párizsban folytatott tanulmányokat. Emellett gyakori látogatója volt a Körösfői-Kriesch Aladár által alapított és vezetett gödöllői művésztelepnek is, amely a század eleji magyar szecessziós művészet egyik központja volt. Művészetén érzékelhető az Art Nouveau, valamint az Arts and Crafts mozgalom hatása is, amelynek képviselői a mindennapi élet minden részletére kiterjedő „összművészet” megteremtésére törekedtek. Undi alkotótevékenysége igen széleskörű volt, falikárpitokat, meseillusztrációkat készített, valamint üvegfestményeket, enteriőröket, játékokat, ruhát és bútort is tervezett. A húszas évek elején saját szövő- és hímzőműhelyet nyitott Magna Ungaria néven. Érdeklődése azonban nem korlátozódott csupán az iparművészetekre, számos akvarellt készített, melyeknek gyakori témája volt Buda egykori kis utcákkal átszőtt, földszintes házakkal beépített vigalmi negyede, a Tabán. A Borpince a Rácvárosban című, 1913-ban készült festménye is egy jellegzetes tabáni városrészt ábrázol. A naturalisztikusan, ám az akvarell technikájára jellemző frissességgel, derűs színvilágban megfestett udvar egy mára ugyan letűnt, de igazán idilli képet mutat a budapesti városrészről.
