Kálvária kápolna elöl- és hátulnézetből.
A kápolna építésének pontos dátumát is ismerjük: Dravecz József esperes megáldotta és letette a Kálvária hegyén építendő, a tövissel megkoronázott ülő Krisztus tiszteletére szánt kápolna alapkövét, majd 1749. március 24-én megáldotta az elkészült kápolnát.
A kápolnát báró Péterffy János, vagy a felesége Pongrácz Éva építtette, az elvonuló pestis emlékére. Részben az uradalom, részben a közösség tartotta fent.
A kápolna mellett harangláb állt, egy 70 fontos haranggal. A kálvária három kőkeresztből állt a latrokkal és a Megváltóval, továbbá két kőszoborból, melyből az egyik Szűz Máriát, a másik Szent János evangelisát ábrázolta. . Miséket évente többször, de főként nagyböjt idején minden pénteken celebráltak.
1827-ben a kápolnát teljesen felújították, új tetőt kapott, melyet korábban nélkülözött, ezen kívül új tornyot építettek és kifestették. Nem sokkal később azonban, 1843. június 8-án villámcsapás okozta tűz következtében leégett. Az egyházközség patrónusa Batthyány Fülöp herceg rövid időn belül újjáépíttette, felújítatta a kápolnát, 1843. október végén ünnepélyes misével a kápolna újra megnyílt a hívek számára.
Az épület a II. világháború alatt teljesen elpusztult, a jelenlegi épület csupán rekonstrukció.
