A légvezetéken fellépő vonalzavarok helyének gyorsabb behatárolása vagy ellenőrző mérések elvégzése céljából a hálózat egyes jól megközelíthető pontjain vizsgálóhelyeket létesítettek - a folyó vonalban általában 20 km-enként. A vezetékekbe oldható kötéseket iktattak, melyek segítségével a vezetékek - elvágás nélkül - gyorsan megszakíthatók (szigetelhetők), földelhetők, rövidzárba tehetők, majd utána gyorsan helyreállíthatók voltak. A vizsgálóhely lényeges eleme a kúpos vizsgálószorító.