Morse-jelek szalagra nyomtatása helyett, vagy mellett használták a kopogót (sounder). A kopogó egy elöl nyitott fémbúra alatt elhelyezett jelfogó, amelynek a morzejelek ütemében kopogó hangját a fémbúra akusztikusan felerősítette és a távírász felé irányította. Gyakorlott távírászok 25-40 szó/perc sebességet tudtak dolgozni. Az 1880-as évektől kezdték használni. Magyarországon 1900-ban engedélyezték a használatát.