A szamovár egy orosz eredetű háztartási eszköz, amely vízforralásra szolgál. Egy legenda szerint az első szamovárt Fjodor Liszicin tulai fegyvermester készítette 1750-ben. Szabadidejében fiaival kísérletezett azon, hogy egy víz forralására alkalmas eszközt létrehozzon. Ő alapította 1778-ban az első szamovárkészítő üzemet. A műtárgy dr. Tóth Béla ügyvéd családjáé bolt, tőlük került ajándékozás révén a múzeumba. Tóth Béla családja 1945-ben került Veszprémbe a Muravidékről. Édesapja MÁVAUT főnökként itt állt szolgálatba, de a nekik kirendelt lakást és telephelyet korábban katonai kórház céljára lefoglalták a szovjetek. A kórház parancsnoka, miután megtudta, hogy mindenüket hátrahagyva költöztek az elfoglalt Muraközből Magyarországra, átadta az épületet. Ajándékba adta az íróasztalán álló szamovárt is, ami számára apai örökség volt: édesapja azzal bízta rá, hogy hagyja ott, ahol a legjobban megérdemlik.
