Bár több adatunk van már az Árpád-korból is zarándoklatok megtételére, a szélesebb néprétegeket is érintő zarándoklatok a 14–15. században terjedtek el. A zarándoklatok megtételének többféle oka lehetett, a vezeklő zarándoklatok, politikai zarándoklatok, lovagi zarándoklatok és gyógyulásért, vagy egy megholt lelki üdvéért folytatott zarándoklatok is elterjedtek. A 14–15. században aztán látványosan megszaporodott a kitűzött zarándokhelyek száma, fontosakká váltak a helyi jellegű búcsújáróhelyek (Mariazell, Ötting, Budaszentlőrinc, Újlak, Báta). Megjelentek a magyarországi városi zarándokházak is (Bártfa, Sopron). Ugyanakkor ismét felértékelődött Róma, ami a 15. század második felében már háttérbe szorította Aachen magyarországi elsőbbségét. A 14–15. században számos új Mária ünnep is megjelent, és ehhez kapcsolódik az is, hogy már nem egy ereklye, hanem egy kegykép vagy kegyszobor tisztelete került a középpontba. A zarándoklatok csökkenése a reformáció terjedésével és a török előrenyomulással párhuzamosan következett be. A bemutatott darab az aacheni Mária zarándokjelvények egy változata: Szűz Mária koronás, glóriás alakját ábrázolja, jobbjában almával, baljában a gyermek Jézussal. Északkelet Franciaország és a közép-Rajna közti területről származik (Trier-Aachen vidéke)
