A falikárpit idealizált tájat ábrázol, keskeny, virág, levél és madárábrázolásokkal zsúfolt bordűr szegélyezi. A középmezőben látható tájkép, egy erdő fáitól és bokraitól keretezve tárul elénk, a dús növényzet a kép előterében kis tavat fog közre. A tó mögött lévő tisztáson középen egy leginkább valamilyen tyúkféleségként beazonosítható madár tárja szárnyait, hogy azzal három védtelen fiókáját oltalmazza, a feléjük zuhanórepülésben közelítő ragadozómadár elől. A táj távlatában középen fák sora, bal oldalon egyszerű kőház látszik, jobbra messzebb néhány stilizált épületből álló antik város formái sejlenek fel. Messze a horizonton, hegyvonulat húzódik. A kompozíció a különböző zöld és barna színű árnyalatok – különösen a krómoxidzöld és az okker tónusaiból ̶̶̶ építkezik. 2002-ben a műtárgyat restaurálták, amely során szélét a restaurátor szakember újraszőtte, az anyagba szőve egyúttal saját nevének kezdőbetűjét és a restaurálás évét: „20M02”
