Pátzay Pál (1896–1979) pályája kezdetén a MA expresszionista törekvéseihez kapcsolódott, később az 1930-as években a Római Iskola művészeként a klasszicizáló formavilág felé fordult. A második világháború utáni időszakban több köztéri megbízást kapott. A Kígyóölő című kismintája a Raoul Wallenberg emlékműhöz készült. Wallenberg 1944-ben került a budapesti svéd nagykövetségre, ahol feladata az üldözöttek mentése volt, 1945-ben Debrecenbe tartott, hogy kapcsolatba lépjen az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal, ám kíséretével együtt eltűnt, két évvel később a szovjet állambiztonság egyik börtönében halt meg. A főváros már eltűnésének évében kezdeményezte a második világháború alatt tízezrek életét megmentő svéd diplomata tiszteletére készítendő szobor állítását. Az emlékmű az újlipótvárosi Szent István parkban kapott helyet, azonban felállítását követően nem sokkal ledöntötték, később az ötvenes években Debrecenben a gyógyszergyár mellett állították fel újra, a szobor újraöntött változata csak a kilencvenes évek végén került vissza a tervezett helyére. Pátzay kismintáján a kígyóval viaskodó ember toposza jelenik meg, amely az emberiség mindenkori gonosszal szembeni harcát jelképezi, azonban az adott történelmi kontextusban a fasizmus elleni küzdelmet szimbolizálta.
