1967-ben a veszprémi múzeum felkérte a Szigligeten, az Írók Alkotóházában időző kortárs magyar költőket, hogy archiválásra szántan speciális papírra balatoni verseket írjanak. 28 költő, az akkori nemzedékek színe-java eleget tett a felkérésnek, amely Balatoni Almanach címmel önálló kiadványban is megjelent. A versek költőink eredeti kézírásával szerepelnek, amelyekben – akárcsak a legnemesebb balatoni borokban – sokféle illat és íz illeszkedik. A kézzel való írás több mint a szöveg és megfogalmazásának dokumentuma, az egyéni vonásoktól gazdag kézírásnak saját varázsa, színezete van. Ezek egyike Weöres Sándor verse is.
