A jelenet az üveg nyelvén a Háromkirályok látogatását ábrázolja, amely az Úr megjelenésének ünnepeként, hagyományosan Vízkereszt napjaként terjedt el a nyugati keresztény egyházban. Máté evangéliumát alapul véve arra a jelenetre koncentrál, amikor a napkeleti bölcsek a betlehemi csillagot követve eljöttek Keletről Júdeába, hogy a zsidók újszülött királya előtt hódoljanak. A királyok markáns vonásai nemcsak a három életkornak felelnek meg, hanem középkori hagyomány szerint az akkor ismert három kontinenst (Európát, Ázsiát, Afrikát) is képviselik. Eltérő eredetüket hangsúlyozza koronáik különbözősége, az egyiptomi fejdísz, a drágakövekkel ékesített fejpánt és a gazdagon redőzött turbán. Az ábrázolás az ikonográfiai konvenciókhoz igazodva híven követi kötelező attribútumaik rendjét ajándékaik, a tömjénes szelence, az arannyal telt ládika megjelenítésében is. A mirhával telt kancsó talán lábuknál lehetne. A kompozíciót két, különálló, szögletes talpon álló üvegdombormű alkotja. Az egyik a három királyt ábrázolja oldalnézetből, a másik a kis Jézust tartó Máriát jeleníti meg ugyanígy.
