1967-ben a veszprémi múzeum felkérte e Szigligeten, az Írók Alkotóházában időző kortárs magyar költőket, hogy archiválásra szántan speciális papírra balatoni verseket írjanak. 28 költő, az akkori nemzedékek színe-java eleget tett a felkérésnek, amely Balatoni Almanach címmel önálló kiadványban is megjelent. A versek költőink eredeti kézírásával szerepelnek, amelyekben – akárcsak a legnemesebb balatoni borokban – sokféle illat és íz illeszkedik. A kézzel való írás több mint a szöveg és megfogalmazásának dokumentuma, az egyéni vonásoktól gazdag kézírásnak saját varázsa, színezete van. Ezek egyike Takáts Gyula verse is. Takáts Gyula Baumgartner- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító, kritikus, tanár, múzeumigazgató. Költészetét Radnóti Miklós „pannon derűjű idilli tájfestő-”ként írta le. Bár Takáts Gyulánál a természet festőisége, idillje mindinkább egyetemes rendezőelvként, a rejtett összefüggések megragadása volt, kísérlet a "lét költőiségének megélésre".
