Barabás Miklós műalkotása, gróf Nádasdy Ferenc feleségének, az 1874-ben fiatalon -- mindössze 24 évesen -- elhunyt Zichy Ilonának állít emléket, akit halála után három évvel, 1877-ben örökített meg a festő. Barabás Miklós a fiatal édesanyát fekete csipkével szegélyezett, ugyancsak fekete bársonyruhában festette meg. A ruha nyakát és mellrészét, illetve a kézelőnél fehér csipke díszíti. Az ábrázolt méltóságteljes, nyugodt alakját, tűnődő arcát, ünnepélyessé teszi a sötét, még egy fekete fátyollal is kiegészülő öltözet. Nyakában fekete selyemszalagon lila köves arany medalion, valamint ugyancsak aranyból – hosszabban lelógó láncon – nagyméretű, ovális fényképtartó medál függ. Az öltözéket még alig látszó, rövidebb gyöngysor egészíti ki. Zichy Ilona jobb kezében ibolyacsokrot tart, amely a szerénység, a remény, az alázatosság és a megújulás jelképe a keresztény szimbolikában. Egyaránt utal az ábrázolt szeretetteljes személyére, legkisebb gyermekének halála és saját betegsége miatt átélt és alázattal viselt szenvedésére, valamint a családtagoknak az örök élet és szeretteik viszontlátásába vetett hitére. Mellette három volutás lábban végződő, kerek lapú asztal látható, melynek lapján a grófné bal kezét nyugtatja könnyedén. Ujjai alatt nefelejcs szálak láthatók, amelyek az emlékezés kicsiny virágai. Az asztal közepén, képkeretben a grófi pár három életben maradt gyermekének fotója látszik, amellyel a festő, a kis kék virágok közelében elhelyezve, az édesanya halálával nem megszűnő gyermeki szeretetet örökíti meg. A háttér drapériájának meleg terrakottás árnyalatai és az ábrázolt környezetében szétáradó, sajátságos meghitt fény, -- amely mintha a szeretett édesanya alakjából áradna -- a ruha és az asztal komor sötétségét ellensúlyozzák, egyúttal a grófi szülőpár és gyermekei, valamint feleség és férj között el nem múló szeretetnek egyértelmű kifejezői.
Szignó jobb alsó sarokban: "Barabás. 1877."
