Egy oktávváltós, Schunda-féle billentyűs tárogató.
A reformtárogatók dupla nyelvsípos típusai nem tudtak széles körben elterjedni, mert a korabeli cigányzenekarok főként klarinéton játszottak, ezért egy német rendszerű, bő kétoktávos, fa szopránszaxofont alakítottak ki, amit a korábbi hangszertípus után tárogatónak neveztek el.
A pedálcimbalom kifejlesztésével már hírnevet szerzett csehországi Dubečből (ma Prága egyik kerülete) származó Schunda Venczel József hangszergyáros a Stowasser-féle tárogató szaxofonszerű fúvókája helyett B klarinét fúvókáját alkalmazta a hangszerén.