Magyarországon 4 keltike-faj terjedt el, melyeket nem könnyű elkülöníteni egymástól. Van köztük ritka, védett faj, de tömegesen előforduló is. Kora tavasszal virágoznak, hogy a lombfakadás előtti talajra jutó napfényt fel tudják használni, raktározzanak a következő évre, virágozzanak, termést érleljenek, végül felszín feletti részük elhaljon. Mindezt 1-2 hónap alatt, minden évben.
Az ujjas keltike szintén a tavaszi geofiton aspektus tagja, de ritkább, mint az odvas keltike, és csak nagyon ritkán tömeges. A Dunántúlon és a középhegységekben azonban még így is elég gyakori faj. Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, keményfás ligeterdők aljnövényzetének gyakori tagja.