Vízépítő mérnök, hidrológus, helyettes államtitkár, az Országos Vízépítési Igazgatóság főnöke.
Tanulmányait a bp: i műegy.-en végezte be 1885-ben. 1890-ben állami szolgálatba lépett: 1891-ben a hidrológia magántanára, 1893-tól az Orsz. Vizépítési Igazgatóság munkatársa, 1916-tól a bp.-i kultúrmérnöki hivatal vezetője és a műegy. c. rk. tanára.
Az I. világháború idején a baloldali mérnökmozgalmak vezető alakja. A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság idején a Földművelésügyi Min., majd Népbiztosság Orsz. Vízépítési Igazgatóságát vezette, kidolgozta a tanácskormány vízügyi programját. Haladó magatartása miatt 1920-ban nyugdíjazták. 1894-ben megszervezte az árvizek előrejelzését, 1911-től 1916-ig a Vízügyi Közleményeket szerk. Sokoldalú szakirodalmi tevékenységével a vízépítés és hidrológia legkorszerűbb eredményeit közvetítette és fejlesztette tovább. Emlékezetére 1951-ben a Magyar Hidrológiai Társaság Bogdánfy-érem néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított a vízgazdálkodás valamely ágában elért kimagasló tudományos munkásság jutalmazására.
Fotó "Az Országos Vízépítési Igazgatóság tagjainak arcképei" című díszkötéses albumból.
