Telefonhallgató, amelynek fogantyúja kör alakú erős mágnesgyűrű. A mágnesgyűrű végén két lágyvas saru, előtte a membrán található. Ez alkotja a korabeli hallgatót, amelyet a gyűrűnél fogva függesztettek fel a telefonkészülék oldalán kinyúló automata kapcsolókarra.