A központ -régebbi nevén kapcsoló- földre állítható egyszekrényes kivitelben készült, középen a kulcsdeszka előrenyúlik, a kezelő ülve kényelmesen eléri a kapcsoláshoz szükséges eszközöket. A kulcsdeszka alatt a kiemelhető deszkalap mögött a zsinórsúlyokhoz lehet hozzáférni. A központ hátlapja ugyancsak leemelhető. A központot általában alközpontként használták. 60 vonalig 1 munkahelyes kiépítésű, ezért a központ keskenyebb, mint a nagyobb vonalszámú 2 kezelős központ. A zsinóráramkörök 4-es egységenként bővíthetők. A központ jelen állapotában 12 zsinóráramkörös (16-ra bővíthető), tehát felhasználásakor közepesen forgalmas helyen volt. A trunk (leginkább városi) vonalakat 5-ös elrendezésű sávokkal lehet bővíteni (jelenleg 10 vonalas) és kézi kapcsolású központokhoz csatlakoztathatók. Forgógépes vagy lépkedő rendszerű automata központhoz akkor lehet kapcsolni, ha a mellékek készülékeit tárcsásakra cserélik, valamint a kezelő is kap tárcsát. Jellegzetessége a hengeres látjelző, melyeket 10-es csoportosításban, alatta a hüvelyekkel egy sávba szerelnek, tehát 10-esével bővíthető a központ. Ezt még vertikális elrendezésnek is mondják a függőleges elrendezés miatt, akárcsak az LB központoknál.. A trunk vonalak hívásjelzésére, valamint a zsinórpárak figyelő jelzésére lámpákat alkalmaztak. A mellékállomásokat induktorral csengetik fel. Minden zsinóráramkörnek külön éjszakai kulcsa van. Ez lehetővé teszi, hogy a kijelölt mellék nappal is városi vonalat kapjon, így a kezelő nélkül városi hívást tud kezdeményezni. A központ 24 V egyenárammal működik. Forrás: Bodrogi: Postai Távbeszélő Alközpontok és Soros Berendezések Bp, 1955