Orosz exportra készült színes, hőre lágyuló, magas fényű műanyagházas telefon. Hibridtranszformátoros önhangcsökkentéssel és vonalutánzattal szerelt asztali készülék. A legelterjedtebb magyar telefonok közé tartozik, külföldre is szállítottak belőle. Földelőgombos és vaktárcsás változatait is használták. A műanyagháza nagyon könnyű plasztik, a kézibeszélő alatt könnyen megfogható a készülék, mindössze egy csavarral rögzítették az alaplaphoz. Ezek a tulajdonságok egyúttal hibái is, rendkívül könnyen eltörik. A készülék alkatrészeit a számtárcsa, csengő és az automata átváltó kivételével nyomtatott áramkörre szerelik. A kézibeszélő hallgatója rezgőnyelves dobozhallgató, mikrofonja javított tulajdonságú szénmikrofon. A hallgatóval párhuzamosan kapcsolt két szelén egyenirányító a feszültséglökések által keltett nagy recsegés ellen védenek. Az automata átváltó két egymástól független gomb. Számtárcsája Ericsson-rendszerű, előtte az előlapon cimketartó van a készülék hívószámának a felírása céljából. A csengő egytekercses, kétharangos. Hangerejét a készülék oldalán lévő recés tárcsával mechanikusan lehet állítani. A készülék és a kézibeszélő spirálozott zsinórja színes és PVC szigetelésű. Forrás: Mészáros: Szakmai Ismeret Bp, 1992