Weinstock Ernő 1893-ban született Nagyváradon. Édesapja óra-, ékszer- és fotóüzletében az ő feladata volt az amatőrök filmjeinek előhívása, illetve nagyítása és másolása. Az 1920-as évektől a ...
Weisz Géza tulajdonában levő, Rákóczi út 80. alatti fotóáruház kereskedelmi ügynöke lett, s így az 1920-30-as években beutazta az egész országot.
Kép Az ifjú Weinstock reklámképeket készített azért, hogy partnereinek bizonyítsa: az általa ajánlott anyagok sokkal jobbak a megszokottnál. Ezeknek a képeknek köszönhetően lett később képeslap fényképész. Megrendelés nélkül fotografált azokon a településeken, ahol ügynökként megfordult, majd megrendelte a képek gyártását, és amikor a sokszorosított levelezőlapok elkészültek, megvételre ajánlotta őket a kereskedőknek.
Weinstock Ernő felszerelése legalább nyolc-tíz kilogramm lehetett, és egy-egy útra tizenkét dupla kazettát vitt magával.
Kép Valamennyi munkáját gondosan archiválta. A lemezeken és a másolatokon feltüntette a készítés helyét, idejét és azt, mit ábrázol a kép. Hagyatéka mintegy ötvenezer, az egykori nagy Magyarország településeinek, valamint 1945-1949 közötti időben az újjáépülő ország szépülő városainak képét rögzítő, katalogizált üveg- és celluloid negatívot tartalmaz. Az ország kultúrtörténete és a fotográfiatörténet olyan kincset kapott, Képamit pénzben nem lehet kifejezni. Magyarország képét a XX. század 20-as éveitől az ötvenes évekig. Azóta sem készült hasonló, átfogó országfotó, pedig a technikai feltételek összehasonlíthatatlanul jobbak lettek.
Annyira szerette hazáját és szülővárosát, hogy 1945 után annak tiszteletére magyarosította a nevét Nagyváradira.
Kép1948-ban önálló képes levelezőlap kiadóvállalatot alapított, de 1952-től a képes levelezőlap gyártása kvázi "állami" monopóliummá vált, a legnagyobb forgalmazó, a PIÉRT csak a központilag meghatározott helyekről rendelt. Eleinte a Művészeti Alkotások Nemzeti Vállalat, majd a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja, később a Képcsarnok Vállalat foglalkozott ezzel, majd 1954 április 1-én alakult meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Nagyváradi Ernő is itt helyezkedett el, de új felvételeket már nem készített. Régi fotóinak sokszorosítási jogát vásárolták meg tőle, felvételenként 5 forintért.Kép
1956 őszétől egészen nyugdíjazásáig a Fővárosi Fotó Vállalat képeslap üzemében dolgozott. Életműve pótolhatatlan, kerek egészként maradt az utókorra.
