Tárgy

képesítést Jászberényben szerezte meg. 1949.november 4-én kinevezték Tapolcára az Állami Polgári Fiúiskolába helyettes tanítónak. Ettől kezdve – katonai éveit leszámítva – nyugdíjazásáig Tapolcán tanított. 1942-ben vonult be a győri utász zászlóaljhoz. Amerikai fogságba került. 1945. november 9-én szabadult és azonnal munkába állt. Az alapismeretek átadásán túl gazdaságtant tanított és ennek keretében kertműveléssel is foglalkozott. 1946-1951-ig az iskola mezőgazdasági gyakorló kertjének vezetője volt. A fásítási mozgalom motorja volt. Irányításával sok ezer csemetét ültettek el Tapolcán és környékén. A háborús események miatt megrongálódott szemléltető anyagokat, kísérleti eszközöket megjavította miközben számos új eszköz készítésével egészítette ki a szertár készletét. Kollégái a szemléltető oktatás jeles képviselőjeként , megújítójaként tartották számon. 1955-ben matematika – kémia szakos tanári képesítést szerzett Budapesten. Iskolája több ízben is a megyei bemutató kémiatanítás színhelye volt. Kísérletei élményszámba mentek. A szakmai munkaközösségek megalakulásától kezdve a járási majd városi kémia munkaközösség vezetője lett. Tanulói mindig kiválóan szerepeltek a szaktárgyi versenyeken. Tanított a dolgozók általános iskolájában, a dolgozók gimnáziumában és a kertészeti technikum kihelyezett tagozatán. 72 évesen hunyt el. Forrás: Tapolcai Életrajzi Lexikon