Tárgy

éveiben – miután az ügyvédi vizsgát is letette - ügyvédként dolgozott. Később közjegyzői vizsgát tett. A háború alatt, 1917 januárjában sümegi munkahelyéről került Tapolcára közjegyzőnek. A harmincas években rendre ott találjuk Tapolca virilisei között és e jogon tagja volt a képviselőtestületnek is. A szombathelyi Közjegyzői Kamara alelnökévé választották. Tagja volt a törvényhatósági bizottságnak, 1922-től felügyelője a tapolcai evangélikus fiókegyháznak. Felügyelőbizottsági tagja a Tapolca és Vidéke Hitelszövetkezetnek. Nyilvános szereplései tükrözték konzervatív világnézetét. „Közéleti szereplésében tiszteli mások véleményét, a magáé mellett kitart, – meggondoltsága, szilárd elvhűsége szerezte meg számára a megbecsülést, s állította az élre.” – méltatták érdemeit kortársai. Vezető szerepet játszott a jobboldali pártok összefogásában. Fő szervezője majd elnöke lett a Keresztény Nemzeti Pártnak majd a Magyar Élet Pártja tapolcai szervezetének. 1940 szeptemberében a miniszterelnök előterjesztésére a kormányzó magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozott neki. Élete tragikusan ért véget. A Tapolcán átvonuló szovjet csapatokra Kossuth utcai otthonának ablakából vadászfegyverével lövöldözött, majd öngyilkos lett. Forrás: Tapolcai Életrajzi Lexikon