Tárgy

és a harmincas évek végén kisgazdapárti képviselő. Lánya is aktív társadalmi életet élt. Fiatal leányként sokat szerepelt, énekelt műkedvelő előadásokon, majd Budapesten járt egyetemre és ott is ment férjhez. 1940-ben Székesfehérvárott önéletrajzi ihletésű regénye jelent meg "Sorsok" címmel. Miután fiatalon megözvegyült, 1942-ben visszaköltözött Nagyatádra. Itt érte a háború 1944 decemberében. Mariska nevű cselédjével vészelte át a legnehezebb időszakot (1945. március végén vonult el a front erről a vidékről), míg családja a pusztakovácsi birtokon maradt. Baross Gábor utcai lakása pincéjében megszervezett egy segélybizottságot, ami a városi polgárok számára nyújtott adminisztratív, anyagi, orvosi és jogi segítséget. A szervezési munkákban részt vett Veress Dezső ügyvéd is, akinek szintén fennmaradt részletgazdag háborús naplója. (Értetek. Napló 1944-45., Nagyatád, 2005.) A németül kiválóan beszélő, határozott fellépésű, rendkívüli munkabírású asszonynak sikerült mind a német „kamerádokkal”, mind a magyar csendőrséggel egyezkednie. Elérte, hogy a várost ne ürítsék ki, kényszerből senkinek ne kelljen elhagynia otthonát. Az utcákon heverő holttestek eltemetését is megszervezte, ő maga is részt vett benne. A segélybizottság napi teendői során többször konfliktusba került a helyi csendőrséggel, nemcsak ellenzékisége, de női mivolta okán is. Határozottan tiltakozott az ellen, hogy valamiféle „parancsnoknak” kiáltsák ki, fő motivációja az embermentés, a segítségnyújtás és az élet újraindítása volt. Az 1944. november 14. és 1945. február 19. között vezetett naplója értékes kordokumentum, melyből a nagyatádi háborús és hétköznapi eseményekről tájékozódhatunk (a Hadtörténeti Levéltárban megtalálható). A háborút követően, 1946 decemberétől 1948-ig az FKgP országgyűlési képviselőjeként is kiütközött lokálpatrióta hozzáállása: a somogyi parasztok, egyszerű emberek ügyét viselte a szívén, a hadifoglyok mihamarabbi hazatérésén fáradozott. Rövid ideig volt a Kisgazdapárt nőegyletének elnöke, szinte egyedüli nőképviselőként. Tevékenységét azonban nem akarta pusztán a női problémákra korlátozni, nem akart a „nőképviselő” szerepébe kényszerülni. A pártok megszüntetése után még egy évig lakott Nagyatádon. Helyzete azonban itt már nem volt biztonságos, ezért második férjével, Horváth Istvánnal a kölkedpusztai maradék birtokra költöztek. Miután a teljesíthetetlen beadási kötelezettségüket nem tudták teljesíteni, rövid idejű börtönbüntetést is ki kellett állnia. Ezután mindent eladtak és Budapestre költöztek. Nem foglalkozott többé politikával, közélettel. Budapesten halt meg, soha többé nem jött Nagyatádra.