Bognár István (1923-1982) (Tab) faragó testvéreihez hasonlóan már gyermekkorában elkezdett faragni. „Majd 13-14 évesen önálló faragáshoz láttam. Már akkor hírneves bátyám, ifj. Bognár Gábor foglalkozott faragással ...
és magas színvonalon művelte, és engem is ösztönzött az ő művészete. Sajnos csak a téli napokon volt mód, hogy csinálhassam, mert nyáron részes aratás, kapálás miatt nem foglalkozhattam ezzel. Kizárólag a bátyámat vallom tanítómesteremnek és úgy érzem, hogy rátermettségem született tehetséggel párosult”- vallotta önéletrajzában Bognár István 1978-ban. Domború faragással készült tárgyait gazdagon díszítette. Motívumvilágában kiemelt helyet foglaltak el a levelek és a virágok, melyek közül talán a legkedveltebb a tulipán volt. Művészi igényességgel, magas szintű technikai tudással faragott kürtjei arról tanúskodnak, hogy alkotójuk nem csak megélhetési forrást látott a faragásban, hanem művészi ambícióit is kiélhette benne.
A Népművészet Mestere díjat faragó tudásáért 1968-ban kapta meg.
