Tárgy

kiállítás-rendezés, szervezés, menedzselés elméleti és gyakorlati kérdései felé fordította. 1978-1982 között Fajó János galériavezetése alatt állandó rendezője, kiállítás-szervezője volt a Józsefvárosi Galériának. 1981 és 1985-ben Nívó-díjat kapott, majd 1993-ban Ferenczy Noémi-díjban részesült. Kurzusokat vezetett a Kisgaléria hálózat keretében, valamint a Magyar Iparművészeti Főiskolán a látvány szerepéről a kortárs képzőművészeti kiállítások rendezésében. Főbb művei Számos életmű és összefoglaló kiállítás kurátora, rendezője itthon és külföldön, így Nicolas Schöffer, Székely Vera, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Megyik János, Bak Imre, Korniss Péter, a Tény-kép, a Magyar Fotográfia Története, a Dráma és tér, Díszlet és jelmezkiállítás, Plakáttörténeti kiállítás Londonban, Frissen festve, az Új szenzibilitás első tárlata Budapesten, kortárs művészeti kiállítások Washington, Varsó, Helsinki. Külön figyelemmel fordult a magyar gobelinművészet felé, kiállítást rendezett Magyarországon és Japánban e műfaj képviselőinek legjavából. Lengyel képzettségének köszönhetően az 1980-as, 1990-es évek szinte valamennyi lengyel-magyar vonatkozású, nemcsak képzőművészeti eseményének részese, rendezője (Polonia Expressz, Magyar jelenlét, Varsó, Krakkó). Fontos része munkásságának a múzeumi tárlatépítés. Rendszeres vendégrendezője a Szépművészeti Múzeumnak (Etruszk kiállítás, Marcus Aurelius, Schickedanz Albert kiállítás). 1995-1998-ban a Láthatatlan, formák, illatok, hangok és párbeszéd a sötétben című nagysikerű kiállítás rendezője. (artportal.hu)