Az 1700-as években kialakuló hármas étkezés rendje a 19. század első felében az előkelő körök és a városi polgárság esetében sem volt egységes. A vidéki kúriákban általában déli egy órakor, az előkelő házakban, nyugat-európai szokást követve, csak a kora délutáni órákban ebédeltek. Ennek megfelelően változott a vacsora időpontja is, és tolódhatott akár késő estére is. Az 1800-as évek második felében a nagyúri házaknál szokás volt több étkezésre is vendéget hívni. A villásreggelit 12 vagy 1 órakor szolgálták fel, így nem a nap első étkezését jelentette. Teát, levest és hideg illetve meleg ételeket fogyasztottak. A nagy, több fogásos, ünnepélyes ebédekre főúri családoknál helyenként – külföldi mintára – csak 6-7 órakor került sor. Az asztali szerviz részét képező csengő kialakítása érdekes, mivel feje mozog. A krinolinos idős hölgy alakja használaton kívül egy kissé hajlott hátú alakot mutat, egyik kezében egy kis öleb, a másik kezével botra támaszkodik. Mihelyt felemelték alakja kivirul, magasra tartott arcába élet költözik.
hu
