Az emlékkönyv, mint tárgytípus története közel fél évezredre vezethető vissza. Előzménye az album amicorum, amelyben külföldi tanulmányokat folytató diákok különböző emlékeket jegyeztek fel társaikról, professzoraikról. A 18. században a polgári emlékkönyv általánosan elterjedt, de igazi virágkorát a 19. században élte. Az emlékkönyv a szűk környezet valamint az egyes társaságok tagjai közötti kommunikáció sajátos eszköze volt. Míg a 16. században latin és ógörög szerzők tollából származó idézetek kerültek be ezekbe a füzetekbe, addig a 19. századtól kezdve az idézeteket már szerző nélkül, gyakran módosítva jegyezték fel. Az emlékkönyv ugyan más jellegű forrástípus, mint a napló, ennek ellenére kerülhettek bele személyes jellegű információk, amely a megélt történelem egy kis szeletének tekinthető. Jelen műtárgy a Kisfaludy család tulajdonát képezte, felületén virágmotívum, valamint a kőtáblákra vésett Tízparancsolat látható.
hu