A 14.-16. századi temetőkből előkerülő használati tárgyak egyik gyakori fajtája a női hajtű. Az egyszerűbbek bronzból készültek, üveggyönggyel díszítettek, de vannak díszesebb példányok is, nemesfémből, filigrándíszítéssel, ékkővel. Előfordul, hogy egy-egy sírból egyszerű és díszes, nemesfémből készült tűk vegyesen kerülnek elő. Főúri asszonyok hozomány- és hagyatéklistáiban rendszeresen szerepelnek tűk illetve hajtűk. A sírokban a fej környékén feltárt példányok egyaránt rögzíthették a főkötő alatt a kontyot vagy tűzhették meg velük a fátylat. Apor Péter MetamorphosisTransylvanie című, 1736-ban írt munkájában azt írja, hogy a nők nagy kontyot viselnek, „abban nagy két tőt szúrt fel, mintha két szarva lett volna”, még a tűk anyagára is utalt „ akinek jobb tehetsége volt, annak ezüst volt mind az tője, mind az hólyagja, némelyeknek az hólyagja aranyas, az többinek olyan volt, azmicsodás tőle kitölt...”.
de
