A 20. század elején, Nagydém határában került elő egy háziszentélyhez tartozó leletegyüttes, ún. lararium. A római kultuszban Lar egy területvédő szereppel bíró szellem megtestesítője volt, amelynek lényegi feladata az adott hely, a hozzá kötődő objektumok, az ott élők védelme volt. A magánélet szférájában ez volt a legfontosabb kultusz. A neki szánt szentély gyakran csak egy kis falfülke volt a lakóház központi részén, ahol elhelyezték Lar és a család által kiemelten tisztelt istenség szobrát, valamint a szertartás eszközeit. A szertartáshoz használt medence függőleges oldalfalú, erősen sérült, lemezből készült edény. Oldalfalán hornyolt vonalak és három fül helye látszik. A megmaradt akasztófül szőlőlevél alakú, szára félkörívesen a perem felé hajlik.
hu
