A 20. század elején, Nagydém határában került elő egy háziszentélyhez tartozó leletegyüttes, ún. lararium. A római kultuszban Lar egy területvédő szereppel bíró szellem megtestesítője volt, amelynek lényegi feladata az adott hely, a hozzá kötődő objektumok, az ott élők védelme volt. A magánélet szférájában ez volt a legfontosabb kultusz. A neki szánt szentély gyakran csak egy kis falfülke volt a lakóház központi részén, ahol elhelyezték Lar és a család által kiemelten tisztelt istenség szobrát, valamint a szertartás eszközeit. A szertartáshoz használt korsónk széles, tölcséres szájnyílású, a füle öntött. Az edény szájához közeli részen stilizált madárfejek és levélmotívumok láthatók. A fül függőleges szakaszán jobbra néző, mezítelen férfialak, mindkét kezében egy-egy edénnyel, lábánál kis, négylábú állattal. A fül alsó részén lovagló baccháns kiterjesztett karokkal és egy thyrsos-bot látszik.
hu
