Ivócsanak

A szentgáli faragóhagyományok egyik példája a csanak. A köznapi tárgyakra, valódi munkaeszközökre is rákerülhet az évszám, a készítés évének feltüntetése – a tárgy egyéb díszítéseivel együtt – kiemeli a tárgyat a hétköznapi világából. Az ünnepi szférába került tárgyak jellemző vonása a díszítőelemek túlzása, gyakran a funkció rovására is. A díszítő minták mellett megjelenő felirat és évszám egyértelművé teszi az emlékhagyás, emlékeztetés szándékát, amit a tárgy ünnepi, közösségi és kivételes alkalmakra korlátozott használata is megerősíthet. Az első feliratos-évszámos paraszti emléktárgyak az 1830-as években tűntek fel és a gyűjtemények tanúsága szerint a 19. század második felében váltak elterjedtté. A tárgy feliratáról tudhatjuk, hogy készítője 18 éves 1896-ban, tehát 1878-ban született. A felirat túlméretezéséből következtethetünk arra, hogy a kisebb méretű betűformálás még nehézséget okozhatott neki és így más díszítőelemnek a szentgáli faragványokra jellemző növényi állati motívumoknak nem maradt hely.