A magyarságnál a puha szárú csizma a lovas öltözék alapvető eleme volt. A lábbeli mai formája a középkorban kezdett kialakulni, ekkor terjedt el a kemény szárú változat is. A vastag és egyenes talpú csizmát a hódoltság idejében az oszmán törököktől vettük át. A lábbeli készítésére ősidők óta legmegfelelőbbnek a bőrt tartották, természetesen ebből készült a csizma is. Eleinte, a többi lábbelivel együtt, az a mesterember csinálta, aki a nyersbőrt fölhasználhatóvá kikészítette, vagyis a tímár. Ezt a munkát aztán a társadalmi fejlődés előrehaladtával, a gyártási folyamat széttagolódásával átvette egy másik mesterember, a varga és csak a bőr kikészítését hagyta meg neki, azt is csak részben, mert mint cserzővarga maga is művelte. A 15. század során vált ki a vargák közül a kiváltságos lábbeli munkálója: a csizmadia. A képen látható darab egy nehézlovassági csizmapár egyik darabja.
hu
