Eltérően a korcsolyától és a szánkótól, amelyek ősi havas-jeges közlekedési eszközök – a fakutya újabb kori vívmánynak tekinthető. Ausztriából származik, és Keszthelyen tűntek fel első példányai, a 19. század közepén. A 20. század elején már fakutyaversenyeket is rendeztek a tó jegén. Elterjedése talán annak volt köszönhető, hogy a jégen való haladás és tartózkodás egy kényelmes módja volt annak is, aki nem tudott korcsolyázni. A talpakkal felszerelt támlás ülő alkalmatosságot szöges botokkal hajtották előre, de gyakrabban inkább csak tolta egy korcsolyás partner (az udvarlás egyik alkalma is volt ez úri társaságban). Népszerűsége később is töretlen maradt, bár az 1960-as, 70-es évek fakutyái már tulajdonképpen nem érdemelték meg eredeti elnevezésüket, mert vastalpra hegesztett kerti székek voltak. A fakutya elnevezés a néprajzkutatók véleménye szerint abból eredeztethető, hogy a jégen csúszó eszköz élesen nyikorgó hangot ad és a botok koppanása kutyaugatásra emlékeztet.
hu
