A 2 hazánkban előforduló csodabogyó-faj közül ez sokkal kisebb, ugyanakkor levelei jóval nagyobbak. Nevüket azért kapták, mert örökzöldek, és feltűnő, piros bogyótermésük őszre érik meg, de a tél folyamán is a növényen marad. Érdekességük még, hogy a leveleiknek látszó részeik valójában módosult, elvékonyodott és kiszélesedett szárak, úgynevezett fillokládiumok. Apró, jelentéktelen virágaik is ezek közepén nyílnak. Mindkét fajra igaz, hogy szubmediterrán, melegkedvelő növények, és elterjedésük súlypontja hazánkban a Dél-Dunántúlra esik.
Összességében a lónyelvű csodabogyó ritkább, mint a szúrós csodabogyó. Üde bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben fordul elő, csak nagyon ritkán található meg nagyobb tömegben (ellentétben rokonával). Északi elterjedésének határa a Velencei-hegységben van, de a Balatontól északra nagyon ritka, csak kevés állománya ismert.
Védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
de
