Egységes készüléktípus, azaz asztali és fali használatra egyaránt alkalmas, tetszetős kivitelű, induktoros hívású telefonkészülék. Eredetileg a fotón látható kézibeszélővel szállították, amelybe tokos szénmikrofont és állítható membrántávolságú hallgatót szereltek. Később a CB 35-ös készülék kézibeszélőjével használták. A vonal bekötése és a tápfeszültség csatlakoztatása egy 5 pólusú kerek aljzatba történt. Szükség esetén ide lehetett bekötni egy pótcsengőt, amelyet a készüléktől távol is el lehetett helyezni. 1924-ben rendszeresítette a Magyar Királyi Posta.
![LB 24-es szabványú, Induktorhívású távbeszélő készülék (Postamúzeum CC BY-NC-SA)](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/202005/lb-24-es-szabvanyu-induktorhivasu-tavbeszel-keszuelek-681563-7.jpg)
LB 24-es szabványú, Induktorhívású távbeszélő készülék
Leírás
Anyag/ Technika
Vas, bakelit / sorozatgyártás
Méretek
HxSzxM: 310x230x160 mm
Szakmai leírás
Az első - falon és asztalon egyaránt alkalmazható - nagy példányszámban gyártott, helyi telepes, fémdobozos LB készülék. Az alaplemezen az induktor, az indukciós tekercs és a csatlakozó szorítók találhatók. A csengő, az önműködő átkapcsoló rúgói a készülékházon belül; a csengőcsészék, az önműködő villa szerkezete, valamint az induktorkar kívül található. Az alkatrészeket cserélhető módon csavarokkal rögzítették. A készülék 5 erű zsinórral csatlakozik a dugaszkapcsolóhoz (2 a vonalhoz, 2 a telephez, az 5. vezeték az esetleges külön pótcsengőhöz vezetett). A helyi telepet különálló teleptartó dobozba helyezték.
Leltári szám
[POM_T16_84.39.0.]
Forrás:
Távbeszélő-történeti gyűjtemény (T16)
A következő válogatás része
[Rekord frissítve: ]