Ez a kezdetleges készülék még mikrofonként is hallgatót használt, ezért nevezzük Bell-féle telefonnak. A külön dobozkába szerelt "mikrofon" nagyobb méretű (nagyobb membrán, nagy patkómágnes) és más kialakítású mint a két alatta függő hallgató.
Nyugalmi helyzetben csak a csengő kapcsolódott a vonalra. Ha a bal oldali hallgatót leemelték, egy belső átkapcsoló leválasztotta a csengőt és a hallgatókat kapcsolta a vonalra.
Az átkapcsoló szerkezet a készülékből hiányzik. Jobb oldalon a póthallgató függ. A felhívásra váltakozó áramot fejlesztő induktort használtak, amely a készülék jobb oldalán látható. Az induktor karját megforgatva és a nyomógombot lenyomva tartva lehetett hívást kezdeményezni. Az induktor mágnespatkója hiányzik. A Bell-teljes elnevezés arra utal, hogy egy készülékben egyesítették a mikrofont, a hallgatókat, az induktort és a csengőt. Működtetéséhez nem volt szükség elemekre!
![Bell elven készült teljes telefonkészülék (Postamúzeum CC BY-NC-SA)](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/23/681255-pom_t16_8380/bell_elven_keszuelt_telje/bell-elven-keszuelt-teljes-telefonkeszuelek-681255-211125.jpg)
Bell elven készült teljes telefonkészülék
Leírás
Anyag/ Technika
Fa, réz, vas /
Méretek
Hosszúság: 450 mm, Magasság: 200 mm, Mélység: 320 mm, Súly: 7,4 kg
Leltári szám
[POM_T16_83.8.0.]
Forrás:
Távbeszélő-történeti gyűjtemény (T16)
A következő válogatás része
[Rekord frissítve: ]