Az első gyakorlatban is bevált "telefont" Alexander Graham Bell készítette és szabadalmaztatta 1876-ban. A Bell-típusú telefon mágneses elven működött. Mikrofonként és hallgatóként is ugyanazt az eszközt -a mai hallgató ősét- használták. A philadelphiai világkiállításon bemutatott telefonnal néhány km távolságot lehetett áthidalni. Egy 140mm hosszú, sárgarézből készült hengeres nyél fogadja be a mágnespatkót, melynek pólusaihoz lágyvas saruk csatlakoznak. Ezeken helyezkednek el a tekercsek, előttük a membrán található. A membrán és a tekercs lágyvas sarui közötti távolságot az alul lévő csavarral lehet állítani. Tápfeszültséget nem igényelt.
![Bell-féle telefon (Postamúzeum CC BY-NC-SA)](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/202005/bell-fele-telefon-681253.jpg)
Bell-féle telefon
Leírás
Anyag/ Technika
Sárgaréz, rézvezeték, mágnes, fa /
Méretek
ø 125 x 210 mm
Leltári szám
[POM_T16_83.7.1.]
Forrás:
Távbeszélő-történeti gyűjtemény (T16)
A következő válogatás része
[Rekord frissítve: ]