Lotz Károly méltán híres, finom szépségű aktos kompozíciói közé tartozik a festmény, amely az alvó táncos- vagy bacchánsnő témájánál fogva a 19. századi akadémiai hagyománynak egy magas színvonalú, jellegzetes példáját nyújtja. A vázlatos könnyedséggel megfestett kép sötét háttere előtt megkapó elevenséggel ragyog fel az álomba merült nő mezítelen teste, amelynek lágyan elnyúló, öntudatlanul is kecses alakját a kép fekvő formátuma is hangsúlyozza. A motívumot nagyon hasonló méretű és beállítású variációkban többször is feldolgozta a művész az 1880-as években, amikor több világi falképmegbízása volt. Az attribútumai – csörgődob és tigrisbőr – mellett alvó bacchánsnő mint kerettéma összefügg a művész mitológiai tárgyú freskóival, melyek kapcsán tanulmányként vagy önálló képként készülhettek az itt láthatóhoz hasonló művek. A témájában antik eredetű, erotikus figura a reneszánsz és klasszicista Vénusz- és nimfaábrázolások kései leszármazottja.
hu
