Nevével ellentétben nem világításra használták az eszközt. A készüléket a fedelén található karika segítségével lehetett a falra felakasztani. Használatkor meg kellett rántani. A készülék fedele a fali akasztón maradt, így a tűzoltó fáklya rögtön használhatóvá vált. Oltáskor a tűzoltófáklyában lévő oltóport erős lendítéssel kellett a tűzre szórni. Kúpos lemezből készült tartályában oltóport (szódabikarbóna) tároltak, amit szórással, suhintással juttattak a tűzre. Innen ered közismertebb elnevezése, hogy suhintó. A töltet általában 1,5 – 2 kg oltópor volt. A tűzoltó fáklyák Európában Conrad Gautsch leírásában váltak ismerté.
hu