Szobor

Szent Walburga szobra az egykori Szapáry/Sina-kastély támfala előtt.

Szent Walburga apátnő volt, ünnepe II. 25-én van. 710 körül született Angliai Richard leányaként, s a winburni apácakolostorban nevelkedett Szent Liobával együtt. A legenda szerint imádsággal képes volt a háborgó tenger lecsendesítésére, s mikor Heidenheimbe érkezett, a kolostort isteni fény ragyogta be. Meggyógyította a várúr leányát és nem támadták meg a kutyák, miközben áthaladt a felvonóhídon. Halála után az eichstadti kolostor templomában temették el.
Szent Walburga a parasztok, földművesek védőszentje. Segítségét kérik a bő termés érdekében és a háziállatok gyarapodásához, kutyaharapás és veszettség ellen.
Művészi ábrázolása változatos. Az érdi Szent Walburga szobor megformálása magas művészi szintű. Az apátnő alakja egy gazdagon tagolt, balluszter formájú posztamensen áll. A szobortalapzat középső sík felületén elmosódott felirat nyomai láthatóak. A szobor beállítása nem esetleges, az apátnő tekintete a Szent Mihály-templom felé irányul. Ruhája korábban mélykék volt, melyre a megkopott szobor felületének már csak kevés részlete utalt. A szobor feje a II. világháborúban megsérült, kezei az atributumokkal együtt letörtek. Csak találgatni tudunk, hogy a Szent Walburgára utaló tárgyak közül vajon mit tarthatott kezében az érdi szoboralak. Talán egy liliomszálat, vagy egy gabonakalászt, vagy egy olajos üvegcsét. A megoldást egy még lefordítatlan latin nyelvű feljegyzés adhatja meg, amely még a levéltárak valamelyikében várja kutatóját.
A szobor felújítását, kiegészítését Fekete Attila, a Képzőművészeti Főiskola kőszobrász restaurátor hallgatója végezte el Szabó Péter főiskolai adjunktus irányításával. Eredeti helyére 1999 szeptemberében került vissza.