Kártyanaptár 5_1980-1989

Dél-pest megyei ÁFÉSZ kártyanaptár 1986 A képen egy hosszú hajú, ruhátlan nő ÁFÉSZ emblémával takarja magát. Balra fent: Dél-Pest megyei, jobbra lent: Cegléd feliratok. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Nem egyedi esetként még az Állami Biztosító, a Centrum Áruházak, vagy ahogy ezen a lapon látható, az ÁFÉSZ is meztelen nővel reklámozta magát. (A reklámozás ezen módja is a kor lenyomatának tekinthető.) „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) Az ÁFÉSZ a rendszerváltás előtti Magyarországon elterjedt, elsősorban a vidéki boltokat üzemeltető szövetkezetek egységes neve, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet rövidítése. Területileg és helyi szinten is több ÁFÉSZ működött, de például szövetkezetekbe tömörültek a fodrászok, cukrászok, cipészek stb. is.

Globus Budapesti Konzervgyár kártyanaptára 1986-ból. Fehér fürdőruhás nő átlátszó táskájában különféle konzerveket tart. A reklámfotón a nyolcvanas évek szinte kötelezően elvárt reklámelemeként egy csinos nő látható. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). A korszak reklámhordozóin szereplő nők mind fiatalok, öltözékük is ezt tükrözi. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelennek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. A Globus reklámja a műfaj konszolidáltabb darabjai közé tartozik. A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A Globus Konzervgyár a Globus Konzervipari Zrt. egykori gyártelepe Budapest X. kerületében a Maglódi út 47. alatt volt, ahol 2009 óta nem folyik termelés. 2019-ben ezen a címen a Globus lőtér található. A gyártelep eredetileg sörgyárnak épült 1912-ben, melyben a Fővárosi Serfőző működött. 1943-ban vásárolta meg a Dreher Sörgyárak Zrt., később pedig a mai Globus Konzervipari Rt.-hez került. A termelés 2009-ben szűnt meg, mikor a Globus eladta védjegyeit egy csehországi cégnek és bezárta a gyárat.[2] A Globus székháza ugyanakkor továbbra is a telep területén van. A telep épületein jól látható az építtető Fővárosi Serfőző védjegye, egy kör alakú eozinmázas koszorúban „Véd-jegy Mátyás király” feliratú, Mátyás királyt ábrázoló profilkép, amit a pécsi Zsolnay porcelángyárban készítettek 1914 körül.

Skála Coop kártyanaptár 1981 A kártyanaptáron a Skála Coop emblémás napernyő előtt két fürdőruhás reklámhölgy pucsit. Balra a kedves arcú modell, Komjáthy Ágnes („Skála Ági”), aki éveken keresztül a cég háziasszonya volt. A fotó alatt az Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat felirat olvasható. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. A Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat 1979-ben alakult az ÁFÉSZ-ek közös tulajdonában levő Skála Nagyáruház és a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalat egyesülésével. Az 1980-as években valóságos Skála-birodalom jött létre. A vállalat sok nagy- és kiskereskedelmi szervezetet olvasztott magába, a játékgépek üzemeltetésétől a televízió-gyártásig szinte mindennel foglalkozott. Igazgatója Demján Sándor volt.

Skála Coop kártyanaptár, 1980 A kártyanaptáron a Skála Coop térbeli emblémájára két reklámhölgy, támaszkodik. Balra a kedves arcú modell, Komjáthy Ágnes („Skála Ági”), aki éveken keresztül a cég háziasszonya volt. A fotó alatt az Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat felirat olvasható. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. A Skála-Coop Országos Szövetkezeti Beszerző és Értékesítő Közös Vállalat 1979-ben alakult az ÁFÉSZ-ek közös tulajdonában levő Skála Nagyáruház és a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalat egyesülésével. Az 1980-as években valóságos Skála-birodalom jött létre. A vállalat sok nagy- és kiskereskedelmi szervezetet olvasztott magába, a játékgépek üzemeltetésétől a televízió-gyártásig szinte mindennel foglalkozott. Igazgatója Demján Sándor volt.

Állami Biztosító, kártyanaptár 1984 A képen egy szőke hajú, piros fejpántos, ruhátlan nő áll, aki az Állami Biztosító emblémával takarja magát. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Nem egyedi esetként még az ÁFÉSZ, a Centrum Áruházak, vagy ahogy ezen a lapon látható, az Állami Biztosító is meztelen nővel reklámozta magát. (A reklámozás ezen módja is a kor lenyomatának tekinthető.) Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. A képen látható modell hasonló beállításban hirdeti a Centrum Áruházat is. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A magyar biztosítás története A XIV. században Magyarországon a céhek létrehozták a pénztári alapot. A tagok részére a felhalmozott pénzalapból árvasági, temetkezési, öregségi, betegségi, özvegyi segélyt nyújtottak a tagoknak illetve hozzátartozójuknak. A gabonaszállítás hatására Magyarországon is elérhetővé vált a XVIII. században a szállítmány biztosítás, mely a Rév-Komáromi Hajózást Biztosító Társaság létrejöttét eredményezte. A hazai biztosítási piac alaptulajdonsága volt a külföldi tőke aktív jelenléte. Ez a jelenlét a gazdaságunk elmaradásának volt köszönhető. Az első biztosítási társaságot Magyarországon 1831-ben alapították meg Triest Általános Biztosító Társulat pesti képviseletével. A modern magyar biztosítás Magyar tulajdonban lévő társaság 1857-ben alakult Első Magyar Általános Biztosító Társaság néven, ebben számos főnemes, főrend, és egyházi vezető vett részt köztük Deák Ferenc is. 1858-ban elteltével megalakult a gyári viszontbiztosítási egyezmény a Generali vezetésével. Magyarországon 1860-ban 8 társaság, 1895-ben 12, 1900-ban 18 biztosító működött. 1913-ban 114 biztosító vállalat, 1938-ban 49 magánbiztosító társaság működött hazánkban. A világháború közötti folyamatok A háborúk sajnos akadályt szültek a fejlődésnek, a világválságot követő pénzromlás a biztosítók állományait teljes mértékben felszámolta, ennek hatására a bizalom is eltűnt. 1946-ban újraszervezték állományukat és helyre álltak a biztosítók. 1948-ban a biztosítási piacot állami irányítás alá vonták. 1949. június 20.: az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat (ÁB) alapítása 1986-ban elfelezték a magyar Állami Biztosítót, nem függetlenül a szintén akkor létrehozott kétszintű bankrendszertől, és a különböző piaci reformpróbálkozásoktól. A lakás- és életbiztosítási állományt a ma Aegonként ismert Állami Biztosító, a gépjármű- és vállalati biztosításokat pedig a ma Allianzként ismert Hungária Biztosító vitte tovább. A két biztosító egykori erőfölényének utóhatásai évtizedekkel a szakadás és a privatizáció után is érződnek a biztosítási piacon. (Forrás: https://www.biztoshely.hu/magyar-biztositas-tortenete.html)

Centrum Áruházak kártyanaptár, 1983 A képen egy szőke hajú, ruhátlan nő áll, aki a Centrum emblémájával takarja magát. A modell, Bálint Ági, több cég reklámarca is volt, szerepelt a Csemege vagy az Állami Biztosító reklámjain. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Nem egyedi esetként még az ÁFÉSZ, az Állami Biztosító, vagy ahogy ezen a lapon látható, a Centrum Áruházak is meztelen nővel reklámozta magát. (A reklámozás ezen módja is a kor lenyomatának tekinthető.) Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. A képen látható modell hasonló beállításban hirdeti az Állami Biztosítót is. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A Centrum Áruházak Magyarország egyik legnagyobb áruházlánca volt, a Skála mellett. Az áruházlánc évtizedeken keresztül árulta termékeit Magyarország nagyobb városaiban. A vállalat 1999-ben fuzionált a Skála Divatházzal. Az áruházakat 1948-ban államosították, ezután azok különböző formában működtek. 1966-ban jött létre az Országos Áruházi Vállalat, amely 1967-ben vette fel a Centrum Áruházak nevet. A rendszerváltást követően a vállalatot privatizálni kezdték. Az 1948-1949-es évek nagy államosításainak a sokéves múlttal rendelkező patinás áruházak is áldozatul estek, és az Állami Áruházak vállalat keretein belül folytathatták tevékenységüket. A vállalat szoros felügyeletet tartott boltjai felett, melyek nem voltak önelszámolók. "Viszonylagos önállóságot csak 1966-tól kaptak az üzletek, mikor megalakult a Centrum Áruházak nagyvállalat. Az üzletek Centrum Áruházként folytatták tevékenységüket. Az élen a Centrum Corvin állt, de több Centrum áruház szerzett magának nagy nevet, ilyen volt az Újpesti Centrum." (Forrás: Kulich Júlia-Török Róbert: "A jó kalmár a világ jótevője". Két évszázad a magyar kereskedelem történetéből. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátópari Múzeum, Budapest, é.n.) Szocialista áruházakról képes összefoglaló olvasható: https://welovebudapest.com/toplista/szocialista-aruhazak-egy-letunt-korszak-plazai

Traubisoda, kártyanaptár, 1981 A fotón egy szőke hajú, kék inges nő áll, Traubisodás üveget tartva a kezében. A modell ingjének dekoltázsa erotikussá teszi a képet. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. Gyakran egy-egy termékcsalád arcává vált az őt reklámozó hölgy. A modellek, akik főállás mellett űzték ezt a tevékenységet, maguk készítették sminkjüket és saját ruháikban álltak a kamera elé, ezért egy elérhető ideált állítottak a vásárló nők elé. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A Sztár megjelenése után egy évvel, 1971-ben a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG) egy szőlőízű osztrák szénsavas üdítőital, a Traubisoda gyártását forgalmazását kezdte meg. A balatonvilágosi üzemben gyártott italhoz osztrák aromakompozíciót és saszla csemegeszőlőből készült magyar must-sűrítményt használtak. Az osztrák Lenz Moser találmánya, a Traubisoda, a hetvenes évek hazai üdítőital választékában kiemelkedőnek számító minőséget és gyümölcstartalmat képviselt – nem csekély energiatartalommal együtt. „A Traubisoda kémiai tartósítás nélkül készült, must, cukor, citromsav, aromakompozíció és szénsavtartalmú víz keverésével. Alkoholmentes, szőlőcukortartalma miatt fogyasztása rendkívül egészséges, enyhén savanykás ízű, a szomjúságérzetet azonnal megszünteti. Előnyösen vegyíthető más italokkal, cocktail, vagy úgynevezett „long drink” készítésére kiválóan alkalmas.” – írták a Traubi ismertetőjében, negyven esztendeje. A Traubisoda szénsavas szőlőlé reklámja az első, a kor igényei szerint már szellemesnek számító üdítőital reklám: „Mi is őt szeretjük… csakis őt szeretjük… Traubit akarunk! Gyerekek, talán inkább kérünk! Traubit kérünk! Hurrá!” (Forrás: Csíki Sándor: ÜDÍTŐITAL TÖRTÉNELEM – Sztár, Traubisoda, Márka, Colahttps://foodandwine.hu/2015/04/11/uditoital-tortenelem-sztar-traubisoda-marka-cola/)

Húsipar, újévi kártyanaptár, 1981 Hátoldalon: Naponta találkozik a termékeinkkel A felülnézetből készült fotón piros háttér előtt fehér pólós nő térdel, pólóján a Gutes aus Ungarn (Jó dolgok Magyarországról) felirat olvasható. Kezében tál, rajta húsipari termék: paprikás szalámi friss zöldségekkel: paprikával, paradicsommal. A képen a korban sokat szerepeltetett modell, Bíró Ica látható. Az 1980-as években rengeteg - enyhén erotikus - reklámfotó, plakát, hirdetés készült róla. A hetvenes évek második felétől és különösen a nyolcvanas években a korábbiakhoz képest már túlnyomórészt fotóplakátok hirdették az olyan népgazdasági-népegészségügyi szempontból fontos termékeket is, mint például a tej, sajt, vaj, vagy ez esetben a szalámi, valamint a népszerű márkákat (például a Traubisoda) és az általános üzleteket (például Csemege-bolt). A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. Gyakran egy-egy termékcsalád arcává vált az őt reklámozó hölgy. A modellek, akik főállás mellett űzték ezt a tevékenységet, maguk készítették sminkjüket és saját ruháikban álltak a kamera elé, ezért egy elérhető ideált állítottak a vásárló nők elé. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A kártyanaptárak terjesztésének csúcsideje az újév körüli hetekre esett. Ebből következően e reklámhordozók újévi üdvölőlapként is szolgáltak. Ilyen minőségükben a kártyanaptárok ábrázolázolásmódja érthetően több szabadságot, humort, asszociációt engedtek meg más reklámhordozókhoz képest. Az újévi kártyanaptár az ajándékozás kötetlen gesztusához kötődött, ezért kevésbé tárgyszerű megfogalmazás is megengedhető volt. "Itt pl. inkább helyük van a hiányos öltözetű csinos lányoknak, mint mondjuk egy műszaki jellegű prospektus borítóján!" A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5)

Minőségi Cipőgyár, MINO kártyanaptár, 1983 A kép modellje Kristyán Judit manöken volt. Az 1980-as években őt tartották a legszebb lábú magyar modellnek, ezért többek között a Minőségi Cipőgyár termékeit, a Mino-cipőket is ő reklámozta. Sikerét a Kálvin téren látható óriásira felnagyított Mino ­plakátnak is köszönhette. A plakát, melyet Bakos István grafikusművész alkotott az emblematikussá vált Fabulon-mozaik mellett helyezkedett el. A korszak reklámhordozóin a legtöbb esetben fiatal nők szerepelnek, általában erős sminkkel. A nők „dekorációs reklámeszközként” való szerepeltetésének vadhajtásaiként hiányos öltözetű vagy teljesen meztelen nők is megjelentek például a fali- és kártyanaptárokon. E reklámajándékok némelyikén, melyek jelentős részét a vállalatok ügyfeleik számára készíttettek, szinte már alig beazonosítható a hirdetett termék vagy szolgáltatás: az volt a lényeg, hogy csinos nő legyen látható a képen. Az 1970-80-as években gyakran tűnik fel ugyanaz az arc különböző reklámokban, ugyanis a reklámkészítők szívesen dolgoztak a kialakulóban lévő magyar manökenszakma legismertebb képviselőivel. Gyakran egy-egy termékcsalád arcává vált az őt reklámozó hölgy. A modellek, akik főállás mellett űzték ezt a tevékenységet, maguk készítették sminkjüket és saját ruháikban álltak a kamera elé, ezért egy elérhető ideált állítottak a vásárló nők elé. „Végy egy szexis nőt. Ha kevés, akkor sokat. Minél gyengébb a reklámozandó áru, annál többet. Nyomj a kezébe gusztusos árut, keverd meg az egészet egy jó kamerával. Pácold kis humorral, fűszerezd rafinált fény-és hanghatásokkal. Tálald minél csillogóbb, esetleg meghökkentő, bizarr környezetben.” – olvasható nem kevés éllel megfogalmazott reklámreceptként a Propaganda, reklám című folyóirat lapjain (1983/3). (Forrás: Kulich Júlia- Veress Kinga: Mit vásárolt Jucika? Tablószövegek az MKVM 2019-ben rendezett kiállításán) A vállalatok reklám költségvetésében többnyire csekély mértékben képviseltette magát e színes nyomtatvány. Jelentősége nagy példányszámában rejlett, sok cég készíttetett nagy sorozatban kártyanaptárakat. A kártyanaptár igazi divatja a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején érte el tetőpontját. Népszerűsége abban rejlett, hogy apró mérete miatt kényelmesen elfért zsebben, tárcában, kistáskában, könyvjelzőnek is megfelelt. Éppen ebben rejlett rendeltetésének lényege is, mégpedig az, hogy mindig kéznél volt; tulajdonosa akárhányszor rápillantott, mindig a reklámozó, a kártyanaptárt adó cég juthatott az eszébe. A naptárakra nyomott színes képek miatt sokan gyűjtötték a lapokat, különösen a gyerekek körében volt igen kedvelt szórakozás az órák szüneteiben lebonyolított egymás közötti csere-bere. A nyolcvanas években az asztali és falinaptárak, zsebnaptárak egyre jobban kiszorították a kártyanaptárt, leginkább azért, mert utóbbiak feljegyzések rögzítésére alkalmatlanok voltak. Az 1980-as évek elejétől a Magyar Reklámszövetség propagandista szakosztályának keretei között működött a Reklámkritikai Fórum, melynek feladata volt, hogy elemezze a reklámpiac ágazatait. 1985-ben az akkoriban készült kártyanaptárak értékelését is elvégezték, mely "...lehangoló képet nyújtott. Gyenge fotók, dilettáns grafikák, rossz emblémák és közhelyszerű szövegek bőven akadtak az anyagban. Még inkább elszomorító volt az a sok értelmetlenség, amely csak kérdőjeleket tudott támasztani: vajon milyen cél vezette a propagandistát, hogy vállalatát vagy annak egyik-másik termékét , szolgáltatását éppen ezzel a reklámeszközzel népszerűsítse." És ily módon - tehette volna hozzá írásában a szerző. "A kártyanaptárnak két eseteben van esélye arra, hogy legalább egy ideig megőrizzék: ha annyira kedves, ötletes, vagy szép, hogy jólesik ránézni ... vagy ha a naptár-funkción túl, valamilyen más hasznos információt is hordoz", például a naptár a névnapokat jelzi - olvasható a Propaganda, reklám című folyóiratban megjelent összegzésben. (Forrás: M. Bán Erzsébet: Futó pillantás a kártyanaptárra. Propaganda. Reklám, 1985/6-5) A Minőségi Cipőgyárat 1976-ban alapították. A budapesti székhelyű, egykori állami vállalatnak Csengeren működött az egyik üzemegysége, ahol cipőfelsőrészeket és késztermékeket gyártottak. Magyarországon a 80-as évek közepén még mintegy 40 millió pár cipőt állítottak elő, és a teljes volumen 70-80%-át a Szovjetunióba exportálta az ország. A Minőségi Cipőgyár már a rendszerváltást sem élte meg: 1987-ben felszámolták. (Forrás:Supply Chain Monitor, 2017. szeptember. https://www.scmonitor.hu/cikk/20171013/kis-labak-nagy-eselyek)

Magyar Posta kártyanaptár 1976 Telefonáljon röviden. 3 perces telefonbeszélgetés. Magyarországon az irányítószám egy négyjegyű szám, amit 1973. január 1-jén vezettek be. A bevezetést a növekvő forgalom és a technika fejlődése indokolta. Az akkori szakemberek azért döntöttek a négy számjegy mellett, mert a világon addig ez volt a leggyakoribb. Az irányítószámok bevezetését nagyszabású kampány előzte meg, amelyben megtanították a lakosságot a kódszámok használatára. A kampány népszerű főszereplője Siménfalvy Sándor színművész volt, aki postásként naponta bejelentkezett a televízió képernyőjén, és figyelmeztette a nézőket: ne felejtsék el a borítékra felírni az irányítószámot. Újságokban is ismertették az irányítószámok rendszerét és bélyegen is megjelent. A fehér alapszínű kártya felső részén látható az 1976-os év első félévének naptára fekete és piros számokkal, ill. betűkkel. Alatta a posta emblémája egy fekete postakürt, közepén egy piros koronggal, benne fehér 3 szám. A kürt alatt olvasható: TELEFONÁLJON RÖVIDEN A kép jelzetlen.

Debreceni Ruhagyár kártyanaptár 1980 Elegancia, divat, korszerűség. Mind ez megtalálható a Debreceni Ruhagyár termékeiben. A Debrecen nevét viselő ruhagyár elődjének számító konfekcióüzemet 1949 januárjában, a Délibáb nevű, kisipari varrodából hozta létre 56 személy a Hungária-palota Arany János utca 2. szám alatti, első emeleti helyiségében. Az először csak molinó inget készítő szövetkezetet az év végén államosították, a következő év márciusában pedig átköltöztették az olasz Vidoni Szalámigyár épületegyüttesébe és a Csapó utcai, egykori harisnyagyárba. A Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti központi gyártelep ma is megvan, de már zömmel egyéb tevékenységek zajlanak a falai között. Pedig a fénykorában négyezer – többnyire hölgy – dolgozót foglalkoztatott a Debreceni Ruhagyár. A vállalatnak tervező- és művészcsoportjai is voltak, évente négymillió ruhát készített, s ezek 70 százalékát külföldön értékesítette. Egy 1978-as leírás szerint a gyár szakemberei gondosan tanulmányozták a különböző korosztályok divatigényeit, és ennek megfelelően ajánlották a termékeiket a belkereskedelemnek. Minden gyáregységnek saját üzemorvosa volt, a debreceni központban pedig ideg-, nőgyógyászati, fogászati, reumatológiai stb. rendelő, valamint 120 férőhelyes saját óvoda és bölcsőde, továbbá mintabolt is. (Debreceni Képeslapok) Az osztott kártya balfelén megjelenő fotón egy kétrészes, plisszírozott szoknyát , fehér szandált viselő szőke manöken bordó háttér előtt piros labdán ül. A kép alatti szöveg: Elegancia, divat, korszerűség MINDEZ MEGTALÁLHATÓ A DEBRECENI RUHAGYÁR TERMÉKEIBEN. A kártya jobboldalának fényképén már két, szintén kosztümös hölgy ezúttal a természetben, bokrok előtti pázsiton áll. Alattuk a reklámozó cég neve: DEBRECENI RUHAGYÁR, föllöttük a kibocsátás éve: 1980 jelenik meg. A kép jelzetlen.

Dörmögő Dömötör kártyanaptár 1980 Dörmögő Dömötör 3-7 éveseknek szóló gyermeklap, amelyet 1957-ben alapítottak és havonta jelent meg. Az újság nevét egy régi mesefigurától, Sebők Zsigmond Dörmögő Dömötör nevű mackójától kölcsönözték. A lap színes, magassága 15 cm, a korosztály számára befogadható rajzok és rövid szövegek találhatók benne. A lap eredetileg a Magyar Úttörők Szövetsége 1957-86, az Állami Ifjúsági Lapkiadó 1986-91, 1991-től a Lutra Kiadó, 1993-tól pedig az Adoc-Semic gondozásában jelent meg. 2011 júniusától a Drize Kiadói Kft. vette át a kiadvány megjelentetését a felszámolás alatt levő Semic kiadótól. A lap jelenleg kéthavonta jelenik meg, minden páratlan hónap első hetében. A fehér alapszínű, kék keretes kártya rajzán középen áll egy kék nadrágot, pink nadrágtartót viselő barna maci, vélhetően maga Dörmögő Dömötör, aki két mancsával két, építőkockából épített oszlopra támaszkodik. Fölötte olvasható a gyermeklap és egyben a maci neve: DÖRMÖGÖ DÖMÖTÖR. A kép jelzetlen.

Egész évben Pajtás kártyanaptár 1980 Pajtás minden Csütörtökön A Magyar Úttörők Szövetsége, „a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülése” a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ernyője alatt alakult meg 1945-ben. 1946 és 1948 között a kommunisták nagy számban beépültek a cserkészek közé, előkészítve azok demokratikus jogutódának, a fasizmussal való kollaboráció vádjától mentes, Karácsony Sándor elnökölte Magyar Cserkészfiúk Szövetségének 1948-as beolvasztását az úttörőmozgalomba. A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott, de emellett a serdülő sport, és a gyerekközművelődés (pl. gyermekszínjátszó fesztiválok), valamint a technikai nevelés bázisa volt. A cserkészmozgalomból sok motívumot felhasználtak (őrs, raj, csapat, egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat az új politikai berendezkedés céljaira, a kommunista ideológia terjesztésére használták fel. Az úttörőmozgalom deklarált célja sokáig az volt, hogy tagjait „a haza és a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre” nevelje. Sajátos, hogy 1986-ban az MSZMP vezetése kérte, hogy az alapszabályból töröljék: a „Párt gyermekszervezete” toposzt. Normái az 1848-as hagyományokat idéző 12 pontban jelentek meg, mely értéklista többször érzékenyen változott követve a mozgalom mainstreamjének mozgását.  A Pajtás a 10-14 évesek lapja először 1946. december 20-án jelent meg. A Hüvelyk Matyi 1949-es megszűnése után igény volt arra, hogy a 6-12 éveseknek is legyen önálló gyermeklapjuk. Először 1952-ben jelent meg a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) Központi Vezetőségének folyóirataként. 1956 november és 1957 február között kényszerű szünetet tartott. 1957 februárjában Kisdobos Gyermekújság címmel alakult újjá, majd 1957 szeptemberétől vette fel végleges nevét: Kisdobos, a Magyar Úttörők Szövetsége gyermeklapja. (WIKIPÉDIA) A fehér keretes, zöld hátterű kártya rajzán egy álló , sárga, piros nyakkendős kutyafigura (?) bal mancsában egy piros fedelű lapot tart, amelyen fehér P betü és PAJTÁS 1980 felirat reklámozza a gyermekújságot. A kutyától balra hirdeti a az ismeretlen hirdető, mikor lehet vásárolni a lapot: EGÉSZ ÉVBEN PAJTÁS A kép jelzetlen.

Kisdobos A Magyar Úttörők Szövetségének gyermeklapja kártyanaptár 1980 A Magyar Úttörők Szövetsége, „a gyermekek önkéntes tömegszervezeti tömörülése” a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ernyője alatt alakult meg 1945-ben. 1946 és 1948 között a kommunisták nagy számban beépültek a cserkészek közé, előkészítve azok demokratikus jogutódának, a fasizmussal való kollaboráció vádjától mentes, Karácsony Sándor elnökölte Magyar Cserkészfiúk Szövetségének 1948-as beolvasztását az úttörőmozgalomba. A szocializmus alatt az iskolás gyermekek túlnyomó többsége a tagja volt ennek a szervezetnek, amelyben a kommunista ideológiai nevelés döntő szerepet játszott, de emellett a serdülő sport, és a gyerekközművelődés (pl. gyermekszínjátszó fesztiválok), valamint a technikai nevelés bázisa volt. A cserkészmozgalomból sok motívumot felhasználtak (őrs, raj, csapat, egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat az új politikai berendezkedés céljaira, a kommunista ideológia terjesztésére használták fel. Az úttörőmozgalom deklarált célja sokáig az volt, hogy tagjait „a haza és a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre” nevelje. Sajátos, hogy 1986-ban az MSZMP vezetése kérte, hogy az alapszabályból töröljék: a „Párt gyermekszervezete” toposzt. Normái az 1848-as hagyományokat idéző 12 pontban jelentek meg, mely értéklista többször érzékenyen változott követve a mozgalom mainstreamjének mozgását.  A Pajtás a 10-14 évesek lapja először 1946. december 20-án jelent meg. A Hüvelyk Matyi 1949-es megszűnése után igény volt arra, hogy a 6-12 éveseknek is legyen önálló gyermeklapjuk. Először 1952-ben jelent meg a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége) Központi Vezetőségének folyóirataként. 1956 november és 1957 február között kényszerű szünetet tartott. 1957 februárjában Kisdobos Gyermekújság címmel alakult újjá, majd 1957 szeptemberétől vette fel végleges nevét: Kisdobos, a Magyar Úttörők Szövetsége gyermeklapja. (WIKIPÉDIA) A fekete alapszínű kártya (játékkártyát idézően) alsó és felső része azonos, kéksapkás figurát ábrázol. Az alsó kék trombitát fúj, a felső dobol. Közöttük zöld ovális mezőben a gyermeklap neve olvasható: kisdobos. A reklámot kiadó cég neve elérhetősége nem szerepel. A kép jelzetlen.

Bács-Kiskun megyei iparcikk kereskedelmi vállalat Kiskunfélegyháza kártyanaptár 1980 A Feuer kereskedőcsalád 19. század végén Kiskufélegyháza központjában három utcára – a Zrínyi, a Kossuth és a Wesselényi utcákra – nyíló üzletházat építtetett. Az idők során az épületben működött vendéglő, étterem, kölcsönkönyvtár, szálloda, bank, majd az államosítás után egy ideig különböző üzletek kaptak itt otthont. 1972-ben a Bács-Kiskun Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat (BIK) nyitott az épületben új, vas-műszaki áruházat. A maga idejében ez volt a megye legkorszerűbbnek számító és legbővebb áruválasztékával rendelkező üzlete, amely több mint 700 m2 alap- és 300 m2 raktárterülettel rendelkezett. Ebben az új nagyáruházban kapott helyet a korábban a Petőfi-téren működő vasbolt, a Kossuth utcai villamossági bolt és a Szabadság-téri kerékpár-műszaki szaküzlet. Ennek megfelelően az új BIK-áruházban is három részleget alakítottak ki. A járműosztályon kerék- és motorkerékpárokat és ezek alkatrészeit, valamint gépkocsi-felszereléseket, illetve gumiabroncsokat, továbbá varrógépeket árusítottak. Az elektromos háztartási géposztályon az érdeklődők rádió-, televízió- és magnókészülékekből, lakásvilágítási és villamosszerelési cikkekből, valamint hanglemezekből választhattak. A kulturált vásárlásról és kikapcsolódásról az itt üzemelő presszó gondoskodott. A vas- és edényosztályon újdonságnak számított az „ezer apró cikk”-részleg, de itt találták meg a vásárlók a háztartási felszerelési árukat, edényeket, tűzhelyeket, kályhákat is. Az egykori áruház földszintjén ma élelmiszerüzlet működik A kereskedelmi létesítményt a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet dolgozói 7 millió forintos költséggel alakították ki és rendezték be. A kezdeti 6 milliós árukészlet iránt óriási kereslet mutatkozott, a 30 fővel működő üzlet már a nyitás első napján mintegy fél millió forintos forgalmat bonyolított. A bolt vezetősége a vevők érdeklődését a továbbiakban is próbálta fenntartani, például az évente kétszer megrendezett tárgynyeremény-sorsolással. Ezen azok a vásárlói könyvvel rendelkező törzsvásárlók vehettek részt, akik egy félév alatt három esetben, összesen legalább 800 forint értékben vásároltak, és az ezt igazoló számozott sorsjegyeket leadták az üzletben. A nyereménysorsoláson az értékes főnyeremény – legtöbbször televízió vagy hűtőgép – mellett kisebb tárgyak is gazdára találtak, összesen általában 25 ezer forintos összegben. Míg az épület földszintjén a Vas-Műszaki Áruház működött, az emeleten a korábban a Fürdőszálló helyiségeit használó BIK központi irodái kaptak helyet. Bár a BIK 1984 elején megváltoztatta elnevezését Szigma Kereskedelmi Vállalatra, ez a Vas-Műszaki Áruház működését nem befolyásolta, egészen a rendszerváltozásig így funkcionált. Később az üzlethelyiségben – többszöri átalakítás után – élelmiszerüzlet nyílt. (Ónodi Márta) A fehér keretes, tizenkét kék , az állatöv jegyeit mutató négyzettel és egy, a hirdető cég sárga alapon fekete betűs emblémájával jelzett lapon nem szerepel a vállalat teljes neve, elérhetősége, a hirdetés célja. A kép jelzetlen.

Áruvásárlás kölcsönből Takarékszövetkezet kártyanaptár 1980 A Takarékbank Zrt. a Takarék Csoport országos, univerzális kereskedelmi bankja, mérlegfőösszegét tekintve az ötödik legnagyobb magyarországi pénzintézet, amely több mint 1,2 millió ügyfelet szolgál ki, és az ország legnagyobb fiókhálózatát tartja fenn. Korábban a takarékszövetkezeti integráció 1989-ben létrehozott központi bankját hívták Takarékbanknak, amely azonban 2019 áprilisa óta MTB Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. néven működik. (Wikipédia) A fehér alapszínű kártyán színes betűkkel hirdeti a TAKARÉKSZÖVETKEZET a reklámozandó temékét: ÁRUVÁSÁRLÁSI KÖLCSÖN. Nem szerepel a kártyán a b ank elérhetősége, a kiadás ideje. A kép jelzetlen.

Kaposvári ÁFÉSZ Zselic üdítőital kártyanaptár 1980 Az általános fogyasztási szövetkezetek jogutódjai (1968-tól) a valamikori földműves szövetkezeteknek, melyek az államosítás után fokozatosan alakultak ki, tovább folytatva elődeik a Hangya szövetkezetek és a magánkereskedelem tevékenységét.  Több ÁFÉSZ a rendszerváltás után gazdasági társasággá változott. (Wikipédia) A Kapos-Coop Zrt 1999-ben alakult, alapítója szinte teljes egészében a Kaposvár és Vidéke ÁFÉSZ. Néhány év elteltével a társaság tulajdonlásában lényeges változás következett be, miután a szövetkezeti üzletrész tulajdonosok üzletrész- részvény csere folytán a Zrt. tulajdonosai lettek. Jelenleg 4217 magánszemély rendelkezik részvénnyel. A fehér keretes kártya fotóján egy barnahajú, elegáns fehér blúzt, kosztümkabátot és fekete aljat viselő hölgy a karján viselt fém bevásárló kosárban Zselic nevű üdítőitalt reklámoz. A kép bal alsó sarkában jelenik meg a hirdető neve, a reklámozott áru elnevezése: Kaposvári ZSELIC üdítőital és emblémája, a stilizált fogaskerék és buzakalász, ötágú csillag által keretbe foglalt név: ÁFÉSZ. A kép jelzetlen.

Kaposvári ÁFÉSZ Zselic üdítőital kártyanaptár 1980 Az általános fogyasztási szövetkezetek jogutódjai (1968-tól) a valamikori földműves szövetkezeteknek, melyek az államosítás után fokozatosan alakultak ki, tovább folytatva elődeik a Hangya szövetkezetek és a magánkereskedelem tevékenységét.  Több ÁFÉSZ a rendszerváltás után gazdasági társasággá változott. (Wikipédia) A Kapos-Coop Zrt 1999-ben alakult, alapítója szinte teljes egészében a Kaposvár és Vidéke ÁFÉSZ. Néhány év elteltével a társaság tulajdonlásában lényeges változás következett be, miután a szövetkezeti üzletrész tulajdonosok üzletrész- részvény csere folytán a Zrt. tulajdonosai lettek. Jelenleg 4217 magánszemély rendelkezik részvénnyel. A fehér keretes kártya fotóján zöld környezetben egy fehér szegélyes, kék hátizsák zsebéből kandikál ki egy ZSELIC nevű üdítőitalos palack. A kép felső részén jelenik meg a hirdető emblémája: stilizált fogaskerék és buzakalász, ötágú csillag által keretbe foglalt név: ÁFÉSZ Kaposvár A kép jelzetlen.

Dominó Áruház Budapest XX. kerület Soroksár Marx Károly út 160. (ma Grassalkovich út) kártyanaptár 1980 Délpesti ÁFÉSZ Dominó bútoráruház helyén most egy drogéria és egy bankfiók áll. A fehér keretes, lila alapszínű kártyán a hajdani áruház rajza jelenik meg, fölötte fehér betűs felirat: DOMINÓ ÁRUHÁZ BUDAPEST XX. SOROKSÁR MARX K. ÚT 160. BÚTOR RUHÁZAT VEGYES IPARCIKK, valamint az embléma: vékony fehér hatszögben az akkori u.n. Rákosi címert idéző formában, jobboldalt gabonakoszorú, balra fogaskerék, fölöttük ötágú csillag, közében a fenntartó neve BUDAPESTI ÁFÉSZ. A kép jelzetlen.

Erdért fűrészáruk fatermékek kártyanaptár 1980 Erdőgazdasági és Faipari Termékeket Értékesítő és Feldolgozó Vállalat Az ERDÉRT illetve előde a FÜRFA 1951-ben az államosításra került erdők, faipari vállalatok és a faanyagot felhasználó vállalatok – többek között az építőipar és bútoripar – egységes magyar szabvány szerinti ellátására alakult. A későbbiekben nemcsak fakereskedelmi tevékenységet látott el, hanem faanyag-gazdálkodással is foglalkozott. Megalakulása (1951) óta 100%-ban magyar tulajdonban lévő faanyag kereskedelmi vállalkozás. Nemzetközi kereskedelmi hálózattal, stabil beszállítói háttérrel, valamint hazai és külföldi termelő bázisokkal rendelkezik. (Wikipédia) A fehér keretes, kék alapszínű kártyán padlólapokat ábrázolnak, balra a piros keretes, fehér korongon zöld fenyőfa jelenik meg, jobbra fehérbetűs felirat: ORSZÁGOS TELEPHÁLÓZAT. A kép fölött piros betűkkel a cég neve: ERDÉRT, alatta feketével: FŰRÉSZÁRUK . FATERMÉK olvasható. A kép jelzetlen.

Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Gyöngyös kártyanaptár 1980 Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat A Céginformáció.hu adatbázisa szerint a Heves Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Magyarországon bejegyzett Vállalat Céginformációk cégjegyzékből törölve A fehér keretes kártya fotóján egy terített asztalonon sok egy kg-os csomagban kiállított liszt előtt öt tányéron különféle, magyaros ételek láthatóak. A liszt feltehetőleg a rántáshoz szükséges. A képtől jobbra a meg nem nevezett hirdető jókívánsága olvasható: BÚÉK A kép jelzetlen.

Forte kártyanaptár 1980 A Kodak és George Eastman 1912-ben vásárolta fel Magyarország lemezöntő cégeit, majd a Duna közelsége, a vasút és a tiszta levegő miatt úgy döntöttek, Vácon építik fel a gyárat. Tíz évvel később, 1922-ben avatták fel, majd angol vezetéssel és 48 alkalmazottal megkezdték a fotópapírgyártást. Az üzemet még maga Eastman is meglátogatta pár évvel később, ami 1939-re már 160 főt foglalkoztatott, és évi 800 ezer négyzetméter fotópapírt termelt. A II. világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították, melynek következtében sok bombatalálat érte, és öt alkalmazott életét vesztette. Csak 1947-ben tudott újra indulni a termelés, miután a Magyar Általános Hitelbank megvásárolta a vállalatot a Kodaktól. A Forte Fotokémiai Ipar Rt. több évtizeden át szocialista vállalat volt, ez a szabad piacon behozhatatlan hátrányt jelentett. A keleti blokkon belül csak az NDK (ORWO márka) gyártott fotófilmet és fotópapírt. A gyár 50 éves fennállásának évében, 1972-ben elindult a színes filmek hazai előállítása. Egyidejűleg a Forte gyár színes kidolgozó laboratóriumokat is nyitott. A gyár a termékeit az 1930-as évek közepétől exportálta a világ számos országába. 1972-ben például a fotópapír 52, a film 45 százalékát termelték külföldi piacokra; a világ 74 országába szállítottak. 1997-ben, a rendszerváltást követően pedig még mindig 50 országba szállítottak Forte márkajelű termékeket. A fototechnika fejlődésével pedig fokozatosan kihalt a filmalapú fényképezés. A hazai fotósok is nyugatról szerezték be a KODAK, AGFA filmeket. A cég 2006-ra közel 200 milliós veszteséget termelt, melynek egyenes következménye volt a gyár bezárása. 2007. február 14-én, szerdán utolsó alkalommal csomagoltak Forte gyártmányú fotópapírokat Vácott, a legendás üzem még működő helyiségeiben. A kártya fotóján egy szőke, igen lukacsos, felettébb átlátszó, horgolt felsőrészt viselő manöken bánatosan hajtja fejét térdére. A bal felső sarokban fehér betűkkel jelenik meg a hirdető cég emblémája: FORTE. A kép jelzetlen.

Unitechnika Ipari Szövetkezet kártyanaptár 1980 Higgyen nekem...Rendben van az akkumulátorom! 62. UNITECHNIKA IPARI SZÖVETKEZET UNITECHNIKA Ipari Szövetkezet -végelszámolás alatt-/1985 A fehér keretes kártyán a fekete háttér előtti rajzon egy piros autó előtt kéköltönyös férfi térdelve esküszik: HIGGYEN NEKEM..., de nem az előtte álló sárga nadrágkosztümös, vörös hajú hölgy kezét kéri meg, hanem az alsó felirat szerint: RENDBEN VAN AZ AKKUMULÁTOROM! Az autó mellett látható a cég emblémája. A kép jelzetlen. A kép jelzetlen.

Ázunk fázunk, sebaj majd teázunk Boldog Új Évet Kíván a Somogy-Zala megyei Füszért Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat Kaposvár kártyanaptár 1980 1969. Somogy-Zala megyei füszért Élelmiszer és Vegyiárú Nagykereskedelmi Vállalat, Kaposvár alapítva 1949.  A fehér keretes, fekete alapszínű kártya rajzán egy piros sapkás, sárga kabátos, zöld szoknyás, piros harisnyás és sálas hölgy dideregve bújik sárga kalapos és kabátos. szürke nadrágos úrhoz egy szürke esenyő alatt a zuhogó esőben. Alattuk a felirat magyarázza a láthatókat: Ázunk-fázunk-sebaj, majd TEÁZUNK! A képen nem jelenik meg sem a hirdető neve, elérhetősége, sem pedig a hirdetés célja. A kép jelzetlen.